Sziasztok!

Válasz

Nekem is egy törpe ujfulandink van csak az a baj hogy nem tudjuk hová vinni futatni mert Komlón nincs.

Válasz

Plüsi egy kicsit szomorú.Kedves barátunk Sanyi bácsi hosszú szenvedés után elment.Amig velünk volt és különösen miután saját kiskutyája a kezei közt távozott,sokszor eljött meglátogatni a pincsit.Érszükület miatt mindkét lábát elvesztette,de ha az idő engedte eljött megnézni Plüsit.Mindig jobb kedve lett miután megsimogatta a kutyust.Számomra most az Ő példája a legerősebb mennyire sokat adhatnak ezek a kislények,főleg az elesett embertársainknak.Próbáltunk segiteni új kedvencet keresni neki,és most egy házaspár odaajándékozott volna egy kiskutyát neki,de rosszul lett.Vártuk felépülését és szerettük volna meglepni,de elkéstünk.Plüsi mindig kiül pár percre a kapuhoz a megszokott időben,de mintha már értené öreg barátja többé nem jön el hozzá.Emléke nemcsak mi szivünkben de ennek a kiskutyának lelkében is él tovább.Nyugodjék békében.

Válasz

:o) Bizony, sokat tanulnak egymástól is! Pl, nálam a cica és a kutya egymástól, ill, inkább, a kutya a cicától... rengeteget használja pl a mancsát.

Előzmény

Válasz

Plűsi nagyszerű kiskutya.A rotim nem igen akart pórázzal közlekedni:Adta a meghaltam és nem akarom figurát.A lányaim megpróbálták mi volna ha a kiskutyával együtt próbálnák meg.Bejött a nagyfiú félórán belül tűrhetően ment pórázon.Így ha nem is teljesen de neki köszönhetjük,hogy Zeusz megtanulta:A póráz nem rossz és megyünk sétálni.

Válasz

De szép ez az életmentés! Bizony, fantasztikusak ők. Mindegy, kicsi, vagy nagy, mindük szerethető! Remek név a Plüsi, grat hozzá. Ímajd írj még róla. Pl, a "hírek" rovatba, Plüsi történeteit. Ezt az életmentést is biztosan szívesen olvasnánk többen is, részletesebben.

Előzmény

Válasz

Amikor Plüsi hozzánk került,testvérét elvitték.Amikor a gazda meglátta:minek ez a vakarcs?Ma már viszont Picúr annyira hozzá nőtt,hogy együtt mennek a boltba,sőt csak az öreg fürdetheti a pincsit.A mi kisnagyságánk,pedig rengeteget bohóckodik,állandóan zoknikat szaggat,és egy kutya sem tud úgy pitizni mint ő.Még gördeszkázni is tud.Én csak kétkilósnak hivom,de azért nagyon bátor és éber kutyus.Horkolásban pedig még anyósomat is lelövi pedig ő sem éppen kezdő.A gyereket elviseli,de hamar rendre utasitja őket ha gyomrozni akarják.A rotink ebből a szempontból jóval türelmesebb és "golyóállóbb."A kisebbik lányom és Plüsi elválaszthatatlanok,a sétáláskor valóságos szaltókat csinál,és egy izben amikor éjjel rosszul lett addig cirkuszolt amig oda nem mentünk és ezzel megmentette kisgazdáját a komolyabb betegségtől.Igy a kis kutya valóban nagyszerű,de nemcsak ezért,de erről majd máskor...

Válasz

Igazad van! Minden állat csodálatos!
Amúgy, pont az apukám járt úgy, mint te. Ő még az általam anno áhított, közepes testű chow-chow-ra is azt mondta, hogy nem igazi kutya az, hanem inkább macska - bár tény, mindig, minden állatot szívből szeretett - s aztán egy bologneset dajkálhatott... Történt ugyanis, hogy a kuvaszuk halála után üdülni mentek, s ahol megszálltak, voltak bolognese kölykök. A felesége nem hagyta békén, megvették. Öröm volt nézni, ahogyan - főleg a sok, a blökinek járhatatlan magas lépcső miatt - a karjában, hordozta. a nagydarab, majd 190 cm-s férfi, és a kis fehér pamacs... nagyobb volt a macskájuk :o) Na, és mindig mondta neki, hogy gyere a papához. Így, a "közös" atya okán, én mindig csak kérdeztem, ha megérkeztem, hogy hol vannak az öcséim? A fekete - a cica - meg a fehér- a kutyus? :o)

Válasz