Egyem meg... :o) hát, igen, ilyenek ők...

Előzmény

Válasz

Ez a várakozás nekem nagyon ismerős!:) Ha elmegyünk valahová, akár hosszabb, akár rövidebb ideig, Rexi kutyám mindig letelepedik a kapuba, és addig el nem mozdul, míg haza nem érkezünk. Még rossz időben, viharban, zuhogó esőben, jég esőben is ott fekszik a kapuban, és nem érdekli, hogy elázik, és csuromvizes lesz. Ha szomorú vagyok, és kiülök a kertbe egy fa tövébe, ott is megtalál. Mindig megvigasztal, és felvidít; addig bohóckodik, míg jókedvem nem lesz. A kerti sétáimon is mindig elkísér.

Válasz

Sok történetem van nekem is. Egy, tízenéves koromból. Elmentem 2 hétre a "másik" nagyapáékhoz üdülni. Nehezen hagytam az imádott cicát otthon, de hát a velünk élő nagyszüleim, szüleim vele voltak. Nagymamám állandóan otthon... figyeltek rá. De Cilus alig evett, és minden délután - amikor én tanítási időben iskolából szoktam jönni - kiült a kapuba, és várt, órákig... nagy volt a boldogság, mikor végre viszontláttuk egymást!

Előzmény

Válasz

Kedves Edina! Teljesen egyetértek Veled! Elmondanék egy esetet, ami velem történt több évvel ezelött! Eltört a lábam, és nem volt járógipszem, mert nem állhattam rá a lábamra. Akkor élet a két kutyánk, a Riki és Teó- Akiknek most raktam fel a fényképét! A Férjemnek sok dolga volt, vásárlás , munka, stb. és azt mondta a két kutyulinak, hogy most több órára el kell mennem, VIGYÁZZATOK A GAZDIRA!! - mert én voltam a gazdájuk! A Férjemet imádták, de nekem volt respektem.Szóval képesek voltak órákon keresztül ott ülni az ágyam mellett, figyelve, hogy jól vagyok-e! El nem mozdultak volna semmi pénzért! Pezse mikor hazajött a férjem, kaptak is jutalmat, én mindig kaptam Kinder tojást, a játék az enyém, volt a csoki a kutyusoké! Volt is nagy farkcsoválás! Hát csak ennnyit a KUTYAHŰSÉGRŐL!!! Legyen további szép napotok K.L.Szilva

Előzmény

Válasz

Teljesen egyetértek abban, hogy az állatok túltesznek az embereken. Bőven lenne mit tanulnunk tőlük! Teljesen önzetlenek, nem érdekből közelítenek hozzánk, nem rúgnak belénk, stb. Mindezekre Rexi kutyám is nagyon jó példa. Épp ezért nem értem azokat, akik kidobják a saját háziállataikat az utcára. Én az ilyeneknek kötelet adnék. Nekem is van kutyám, úgyhogy tudom, miről beszélek. Tisztában vagyok vele, hogy egy háziállat nem kis felelősség. Rexi sem egyszerű eset, de nem bánom, mert ilyennek szeretjük. Nagyon remélem, hogy még sokáig velünk marad.

Válasz

Igen, ha oylan értelemben vesszük, hogy mebnnyire családtag, mennyi fiogyelmet, szeretetet érdemel. Egyebekben azonban, túltesz az emberen, s ez talán, inkább, nekünk, embereknek, illetve egy részünknek a szégyen... Mert az állatok nem gonoszak, rosszindulatúak, és hasonlók, s barátságuk sosem hazug Nem lehet bennük csalódni.

Előzmény

Válasz

az állat ugyan olyan mint az enber hisz meleted van ha bánatod van ov és figyeli minden mozdulatod ö vár rád bár hol hagyod?

Válasz

Tamás, a neten, egy idegenről az ember azt gondol, ami az illetőről az általa leírtak alapján "lejön".

Nem tudom, nem emlékszem, de ha megtörtént, akkor vagy sértő, vagy úszító megnyilvánulásod volt. De, neked kell tudni, miket írtál.

Mondjuk, ez a mostani elmegy, de kérlek tartózkodj az olyan összehasonlítósditól is, hogy ki az értelmesebb. Mindenkinek megvan a maga véleménye és kedvence. A véleményt el lehet úgy is mondani, hogy a saját kedvencedet, pozitív tulajdonságait dicséred, és nem a másik rovására, vagyis, nem próbálod egyúttal lehúzni a másikat.

Nem egészen értem, hogy melyik fajtára gondolsz? A sharpira? Sajnos, nem túl nagy a szakirodalma magyarul, de az alapvető, hogy az ember ezeket igyekszik beszerezni. Sajnos, sokszor az ilyen könyvekben is van téves infó, vagy olyasmi, ami időközben változott.

Azért, minden állatnak megvan a maga önálló egyénisége a fajta jellegzetes tulajdonságai mellett, s minden kutya, kutya, tulajdonképpen.

Nem indítok új Bordeaux-i klubot, így is nagyon sok a klubom, de majd igyekszem róla hozni ide infókat.

Előzmény

Válasz

Kedves Anna! Amit írsz, az elején, az már politika. Én jó régen nem politizálok. Vannak intézkedések, amiket jónak tartok, vannak, amiket rossznak. És, ez párttól független. Valóban, magam sem tartom jónak az egy kulcsos szj.adót, és az ebadót sem. Más intézkedéseket viszont csak elismerni tudok. De reálisan kell mérlegelnünk. Ami van - van. Adott. Hiába nem tetszik valami, ha már elfogadott tény. És, a körülményekhez képest, azért... lehetett volna rosszabb ez az ebadó dolog, s legalább találni jó oldalát si. Annak ellenére, hogy, mint írtam korábban, én elvben sokkal helyesebbnek tartanám, ha pl azoknak kéne külön adót fizetni akik nem állattartók, de ez hiába lenne erkölcsileg helyes, a gyakorlatban kivihetetlen, s az állatok innák meg a levét...

Én úgy gondolom, hogy az állatokat egyrészt szeretnünk, másrészt tisztelnünk is kell, plusz, átérezeni az irántuk való felelősségünket. És ez akkor is így van, ha nem mentik meg az életünket, hanem felássák a kertet ott, ahol nagyon nem kéne, kirágják a kanapé szövetét, letépik a függönyt, körmöt élesítenek a fotel oldalán, amitől az lassan szőrösnek hat, pedig sima lenne, miszlikbe farigcsálják a az ajtó alját és a bútor lábakat ( papagájom, pl) vagy illemhelynek használják az antik óra tetejét ( pl. a rigó fióka, míg én neveltem) és hasonlók.

Előzmény

Válasz

A magyar fajtát illetően csak annyit írnék, hogy nagyon szépek, és okosak a magyar fajták is, de én már nem tudnék megválni a német juhászomtól, mert már annyira hozzánk nőtt. Már több, mint négy éve nálunk van. amúgy sem lenne szívem kilökni az utcára, mert olyan hűséges, és ragaszkodó. Nagyon szeretjük, és bízom benne, hogy még nagyon sokáig velünk marad.

Válasz