" A kutyának a lagfontosabb, hogy tagja lehessen egy élõlényekbõl álló csoportnak. Mert mindegy, hogy ember, farkas, vagy kutya, egyedül maradva nincs esélye egy tartalmas életre. "   - Günter Bloch –

Válasz

  " Talán a felnõtt ember legjobb barátja egy kutya,egy gyerek legjobb barátja minden képpen egy kölyök kutya. "   - Ernest Hemingway –

Válasz

Benedek Elek A Páva meg a varjú Szárnyát a páva kiterjesztveMagát nagy büszkén mutogatta.Nézte a varjú szemmeresztve,S magában mind ezt hajtogatta:Kár, kár, de igaz,E hetyke pimaszSzebb, mint én vagyok,Tolla hogy ragyog.Nagy volt a varjú irigysége,De hallj csudát! mindjárt lett vége,Amint megszólalt büszke pávaFülsértőn, rikoltva fennen.-Most már magamat nem szégyellem,Károgott a varjú. A pávaBár szép a tolla, de csúf a hangja,S így végre is alsóbb a rangja.S elégedetten, csúf károgássalTovább repült a varjú egy házzal.

Válasz

Takáts Gyula: Összetört a csiga házaSe subája, se ruhája,s összetört a csiga háza. Hol aludjon éjszakára? Éjszakai hűs harmatba,megfázhat a csiga talpa,s fagy is jöhet még hajnalba... Aki házát hátán hordja, maradjon a zöld bokorba, ne menjen a gyalogútra.

Válasz

A nagyralátó görényEgy görényfelül akart emelkedni társadalmi körén.E nagyralátó terv szerint feleségül kérte a nemes hermelint.De a felsőbb kasztba tartozó prémes kikosarazta.Talált persze vigaszt csakhamar a görény:-Szép hölgy, de a bűze nem elég tömény...Romhányi József

Válasz

http://www.mvk.hu/index.php?m=163Buddhista tanmese görénymód  Buddhista tanmese görénymódA szellemi tudatosság igen magas fokát elért, nagytudású idős apátnak magabiztosan jelentette ki egyik tanítványa, egy buzgó fiatal szerzetes: "Mester, én aztán már olyan szintre jutottam el az üresség szemléletében és a buddhisztikus nyugalom fenntartásában, hogy nincs a világon semmi, ami ki tudna zökkenteni a nyugalmamból!" A bölcs mester ahelyett, hogy megfeddte volna tanítványát vakbuzgóságáért és elbizakodottságáért, átnyújtott neki két fiatal, nőstény görényt, ezekkel a szavakkal: "Fiam, hagyd félbe egy kis időre a szútrák tanulmányozását és a szellemi gyakorlatok végzését. Ehelyett neveld fel ezt a két állatot, aztán, ha már a kezedhez szelídültek, jöjj vissza és számolj be a tapasztalataidról." Néhány hét múlva a tanítvány visszatért, és bűnbánóan térdelt le az idős szerzetes lábaihoz. "Mester, azt hiszem, megértettem, amit ezzel a két fenevaddal mondani akartál. Kérlek, bocsásd meg önhittségemet és gőgömet! Ezek a rémek ráébresztettek, milyen messze állok még a teljes megvilágosodástól és a tökéletes nyugalom szellemi erényétől." A mester nem szólt semmit, csak elnézően mosolygott, miközben a görények játszi kedvvel borították fel az oltáron álló vajmécseseket, és elvitték a mester imamalmát.(Nattefrost)

Válasz

http://www.brody.iif.hu/hmek/gardonyi/maicsod/elet.htmGárdonyi Géza: Mai csodákÉlet a hó alatt   „Szorgalmas és előrelátó gazda volt a hörcsög is. Az is gyűjtötte nyáron a gabonát. Hordta haza a pofazacskójában. Mélyen a föld alatt van az ő lakása. Apró kamarák mindenfelé. Azok mind tele vannak gabonával. A kamarák között van a szoba. Abban jó puha fűágy. A bejáratot ő is betömte mindenféle gazzal, hogy a víz be ne csurogjon. Most odalenn neveti a hideget, - mert sem a hó, sem a fagy nem hatol le annyira mélyen….” Ez jutott eszembe, mert  hörcsögökről leveleztünk Twistyvel. 

Válasz

http://www.network.hu/videos/show/4075Vuk

Válasz

http://www.mtv.hu/videotar/?id=3345MTV-VideótárFekete István: Tüskevár sorozat

Válasz

Székely népmeseA király kutyája   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak volt egy nagyon-nagyon szép leánya, s volt neki egy kutyája, amit rettentően szeretett. Nem adta volna oda senkinek a világ semennyi kincséért, az egész országért. Akárhova ment sétálni, a kutyát vitte magával. A leányát eljegyezte a szomszéd ország királyfia, s az a királyfi, ahogy járogatott a királykisasszonyhoz, hát erőst megtetszett neki a kutya. Kérte a királykisasszonytól, könyörgött, mert a királytól nem merte kérni. Addig könyörgött, addig istenkedett, hogy a királykisasszony, mikor az apja nem volt otthon, odaadta a kutyát a vőlegényének. Elvitte a királyfi a kutyát, de elfelejtette megkérdezni, hogy minek hívják. Hiába szólott neki így, hiába szólott neki úgy, a kutya csak szomorkodott.     Gondolt egyet a királyfi s azt mondja az inasának:   - Most elmész oda a királykisasszonyhoz, s megkérdezed, hogy mi a kutyának a neve. De úgy kérdezd meg, hogy azt senki ne hallja, csak egyedül a királykisasszony!    El is ment a királyfinak az inasa, de mikor a nagy terembe belépett, éppen az asztalnál ültek a király, a felesége s a leánya. Hej, de nagy bajban volt az inas, hogy tudja ő megkérdezni, hogy minek hívják a kutyát? Állt egy darabig, állt. Egyszer azt mondja a királykisasszonynak: - Azért küldött engem ide az, hogy mondd meg neki azt, hogy minek hívják azt. A királykisasszony átlátott a szitán, s azt mondja: - Mondd meg neki azt, annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt.   Hát elment az inas, s megmondta a királyfinak.   Gondolkozott a királyfi, törte a fejét, mi lehet az, s nagy későre rájött. Biztosan az inas, mikor odament, erőst meg volt ijedve, s nem merte megkérdezni a királykisasszonytól az apja jelenlétében, minek hívják a kutyát, s azért mondta a királykisasszonynak, hogy annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt. Azt mondja a kutyának:    - Ide gyere, Félsz! - S hát disznóadta teremtette, a kutya felugrott, s a királyfinak nyalta az arcát, s ugrált örömében. Azt se tudta, mit csináljon. Mert a kutyának a neve Félsz volt.  Hej, de mikor elment az inas, nagy méregbe keveredett a király, s azt mondja a leányának: - Mit beszélgettél te az inassal? - Hát, édesapám, ezt én meg nem mondhatom. - Hát ha nem mondod meg, akkor eltakarodj az országomból, hogy ne is lássalak!   Nagy sírás s keserves könnyhullatások között a királykisasszony összeszedte magát, s elment. Elment a szomszéd ország királyfiához, aki a vőlegénye volt. Na oda jó helyre ment, a királyfi egy csöppet se haragudott. Hanem egyből nagy lakodalmat csaptak, megesküdtek.     Telt-múlt az idő.   A királykisasszonynak született egy erőst-erőst szép gyermeke. Gondolta magában az öreg király, jó lesz, ha kibékülök a leányommal, s meglátogatom.   Beleültek a feleségével egy szélhintóba, s elmentek, hogy meglátogassák a lányukat, s mikor a leányát meglátogatta, akkor látta meg, hogy ott van a legkedvesebb kutyája. Azt mondja a királykisasszony: - Na, édesapám, most már úgyis mindegy, megmondom, hogy mit mondtam az inasnak.   S a király akkor tudta meg, hova került az ő legkedvesebb kutyája, s mit beszélgetett a leánya. Szánta-bánta, de immár mindegy volt, mert úgyis megbékéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Válasz