Bármikor szükség lehet arra, hogy megfogjuk és kézben tartsuk csíkosmókusainkat - ilyen alkalom pl. a nemük megállapítása, vagy ha betegség előjeleit észleljük. Bár arra rá tudjuk szoktatni kedvenceinket, hogy a vállunkra üljenek, rendkívül nehéz megfogni őket, mivel nem szeretik a kézben tartást. Egy jókora, kellően kipárnázott keretű háló nagy segítségre lehet.

Lassan és óvatosan mozogjunk, és próbáljunk olyankor az állatka fölé borítani a hálót, amikor az megfelelően sima felületen üldögél. A csíkosmókust vastag bőrkesztyűt viselve emeljük ki a hálóból, nehogy megharapjon. Fogjuk úgy, hogy két oldalról tartsuk a fejét ujjainkkal, háta pedig a tenyéren fekszik. Így alaposabb vizsgálatra is lehetőség nyílik. Soha ne próbáljuk a csíkosmókusokat a farkánál fogva elkapni, mert sérülést okozhatunk kedvencünknek.

Csakúgy, mint a többi hobbiállatnál, az ivarnyílás és a végbélnyílás közötti távolság alapján különböztethetjük meg a nőstény- és a hímivarú egyedeket: ez ugyanis a hímeken nagyobb. Ezt természetesen csak akkor tudhatjuk megállapítani, ha az állatot a hátára fordítva tartjuk. Csak a szaporodóképes állapotba került hímeken válik láthatóvá a két nyílás között a herezacskó. A párzás tavasszal és nyáron következik be. A nőstények kb. két héttel azután kezdenek tüzelni, hogy a hímek heréi leszálltak a hasüregből. Ezt az állapotukat könnyen felismerhetjük arról, hogy párosodási kedvüket magas, csiripeléshez hasonló hangokkal juttatják kifejezésre. Az ivarzás három napig tart, a párosodás általában a második napon történik. Közvetlenül az ellés előtt a nőstény egyre több és több időt tölt a fészekládában. Kicsinyei vakon és magatehetetlenül jönnek világra. Bár a fészekládából kihallatszó hangjuk panaszosnak tűnhet, ez ne adjon okot aggodalomra. A kicsinyek szeme kb. kéthetes korukban nyílik ki, ilyenkor kezd a szőrük is kiütközni. Öthetes koruk körül merészkednek elő elsőként a fészekből - ekkora már szüleik kicsinyített másaként a kifejlett állatokra hasonlítanak. A következő két hónap során tarthatjuk együtt a család tagjait, de általában héthetes koruk körül elkülönítik a fiatalokat. Ez mindenképpen szükséges, ha a szaporodási időszak vége előtt még egy almot szeretnénk, mivel természetben a csíkosmókusok egy szaporodási időszakban csak egyszer ellenek. Helyezzük vissza a fészekládát is, miután kicseréltük benne a fészekanyagot.

A kertben tartott csíkosmókusok fogékonyak a különböző élősködők megtelepedésére, pl. lehetnek bolháik vagy atkáik. Ez főként a nyári időszakban jellemző, de ezek az ízeltlábúak könnyen túlélhetnek kedvenceink kuckójában is. A rendszeres tisztálkodást felváltó állandó vakarózás és a szőrhullás külső élősködők megjelenésére utal. Kérjük állatorvos tanácsát a kezelést és az újrafertőződés megelőzését illetően. A vakarózásnak persze más okai is lehetnek, így pl. a kukoricapehely túlzott mértékű etetése. A nem megfelelően táplált csíkosmókusok fogai túlnőnek, főleg, ha rágcsálnivalókat (pl. faágakat) sem biztosítunk számukra.

Adhatunk kedvenceinknek kutyakekszet, ez is kiválóan karban tartja állandóan növekvő metszőfogaikat. A civakodások során az együtt tartott állatok éles fogaikkal könnyen sérüléseket okozhatnak egymásnak, melyek következtében, ha a sebek elfertőződnek, fekélyek keletkezhetnek testükön. A kisebb sebeket kezelhetjük sebfertőtlenítővel, de megduzzadásuk vagy súlyosabb sérülések esetén keressük fel az állatorvost. Ilyenkor ugyanis antibiotikumok alkalmazása válhat szükségessé. A szem sérülései szintén adódhatnak egy-egy verekedésből, de akár az alom szembe került darabkái is okozhatnak gyulladást. Ennek megelőzésére csak kisállatok számára alkalmas almot használjunk a csíkosmókusok ketrecében. Előfordulhat, hogy a sérült szem gyógyítása naponta többszöri szemcseppentést tesz szükségessé. Ha így alakul, legjobb, ha a beteget egy kisebb ketrecbe tesszük, amelyben sokkal könnyebb lesz megfogni. Ezzel nemcsak magunkat kíméljük, de az állatnak okozott stressz is jóval kisebb.