Nemcsak az emberek, hanem az állatok is nehezen viselik a szélsőséges időjárást. Az alacsony hőmérséklet hatása függ az állatok fajától, korától és takarmányozásától.

A hideg káros hatását fokozza, ha még nedvességgel és széllel is párosul. A száraz hideget legjobban a szarvasmarha és a juh tűri. Az előbbi a nagy testtömeghez tartozó kis testfelülettel magyarázható, az utóbbinak pedig a gyapjúja nyújt védelmet. A tehenek tejtermelése 5 °C alatt jelentősen csökken. A sertések érzékenyebb állatok, náluk az alsó kritikus hőmérséklet 12-13 °C körül van. Nem mindegy, hogy milyen körülmények között tartja a gazda őket. Például 10 °C-on, almozott padozaton 90-100 gramm, aszfalton 200 gramm, míg betonon vagy rácson 400 gramm napi többlet takarmányt igényelnek. A hideg következtében sertéseink elzsírosodnak, fehérje tartalmuk csökken. A tyúkok 5-10 fok között már 15-20%-kal kevesebbet tojnak és egy tojáshoz 10-12%-kal több takarmányt igényelnek, mint melegebb időben. A fiatal állatokra még jobban kell vigyázni ilyenkor. Náluk a tartós hidegben lelassulhat a növekedés, a fejlődés, sőt még meg is betegedhetnek. Az újszülött állatokra az alacsony hőmérséklet egyenesen életveszélyes, például a napos csibék 15 fok alatt tömegesen pusztulnak el.

A magas hőmérséklet különösen veszélyes, ha magas páratartalommal és szélcsenddel párosul. Például a lovak testhőmérséklete (különösen, ha sötét szőrűek) nyáron, a tűző napon akár 3-4 fokkal is megemelkedhet. Ettől a hőfeleslegtől izzadással nem tudnak megszabadulni, így hőtorlódás léphet fel, ami betegségek kialakulásához vezethet. A juh jobban, a szarvasmarha kevésbé bírja a meleget. 22 fok feletti hőmérséklettől egyre kevesebb táplálékot igényelnek. 30 fok felett viszont akár 50%-kal kevesebb tejet adnak! A magas hőmérséklet a szaporodásnak sem kedvez, hiszen csakúgy mint az embernél, a spermiumok egy részének roncsolódását okozza. A tojóállományokban, magas hőmérséklet és nagy páratartalom esetén kóros tollcsipkedés, esetenként kannibalizmus léphet fel.