A kutya egy igazi társ, egy jó barát.

Jó vele együtt élni, szeretjük, dédelgetjük, ápoljuk, neveljük. Meg kell tanulnia a helyes viselkedést az emberekkel, vagy akár egyes helyzetekben. Ezért bátran kijelenthetjük, hogy a tanulás, a szocializálás már a születés pillanatától megkezdődik. Minél többet ismernek meg apró bébiként, annál könnyebben alkalmazkodnak felnőttként.

Egy kutya szocializálását már a tenyésztője megkezdi. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, honnan is vásárolunk kutyát. Fontosak azok az emberi tényezők, mint a szimpátia, a bizalom, a környezet, hiszen tőle fogunk az első időben tanácsot kérni, hozzá megyünk vissza ha gondunk adódik. A tenyésztő az, aki kiskutyánk világrahozatalát végig asszisztálta, aki elkötötte a köldökzsinórját, de ő volt az is, aki háromóránként ébredt és segítette a pici szoptatását is. A kutya-ember kapcsolat legelső élményei ehhez az időszakhoz köthető, fontos tehát hogyan viszonyul kutyáihoz, a kölykökhöz, vagy csak pénzkereseti eszközt lát az állatokban.
Alapelv, hogy nem szabad kutyát vásárolni aluljáróban, kocsi csomagtartójából, de szakemberek azt mondják bevásárlóközpontban is tilos kutyát venni. Ez utóbbi helyen elég rossz egészségi állapotban tartják a kölyköket és a kórházi kezelések ellenére is nagy százalékban pusztulnak el.

A kutyavásárlás nem egy hirtelen döntés eredménye kell legyen. Miután gondosan kiválasztottuk a faját, gondosan nézzünk utána, mely tenyésztők jöhetnek számításban. Látogassuk meg a tenyésztőt, nézzük meg milyen körülmények között tartja kutyáit, mikor várható alom, illetve ha már megszülettek a kicsik, akkor kísérjük figyelemmel a tartásukat és fejlődésüket. Ne vegyük tolakodásnak, sőt, határozottan figyeljünk azokra a tenyésztőkre, akik a velünk kapcsolatosan is kérdéseket tesz fel. Például milyen környezetben kívánjuk nevelni a kutyát, mik a céljaink, elképzeléseink, családi körülmények, akár az életmódunkra vonatkozó kérdések mind-mind a kutyus érdekeit szolgálják, egyben fontos jelen annak, hogy a tenyésztőnek fontos, hogy a bébi megfelelő otthonra találjon.

A jól szocializálta kutyus barátságos az idegenekkel, játszik, rángatja a cipőt, cipőfűzőt, nadrágot, bármit, ami a foga közelébe kerül. Szívesen rágcsálja az ember kezét, falkában pedig egyszerűen kezelhetetlenek, megrohamozzák az idegeneket is egy kis simogatásért. Ha a kiskutyusok félénkek és összehúzzák magukat, elbújnak, akkor bizonyosan beszélhetünk rossz tenyésztői magatartásról. Az ilyen kutyákból is lehetnek még megfelelő viselkedésű felnőtt kutyák, csak egyszerűen rosszabb eséllyel indulnak, mint helyesen gondozott társaik.
A fentiek alapján állítható, hogy a vásárlói felelősség legalább olyan fontos, mint a tenyésztői, hiszen az életét, már a gazdijánál éli le és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között.

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=7216