Április
Szent György Hava - Bika Hava

Mivel áprilisban általában sok a csapadék, a paraszti gazdaságokban gyakran fosós-nak hívják a hónapot. A gazdák azonban örülnek az esőnek, mert azt tartják: „Áprilisi esőzés kergeti a fagyot”. Általában áprilisban van a tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe, a Húsvét. A Húsvét mozgó ünnep, vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnapra esik.

Április 1. Júdás felakasztásának napja, Bolondok napja

Rossz kezdőnapnak tartották. A gyermekeket megvesszőzték, hogy rakoncátlanságuk múljék, s múljék a határban a rakoncátlan növekedése is; de pénzzel, dióval, almával meg is ajándékozták őket. Az áprilisjáratás (bolonddátétel) újkeletű szokás. A bodajki öreg szőlősgazdák szerint e nap előtt nem érdemes a szőlőmetszést elkezdeni, mert a késői fagyok kárt tehetnek benne. Azt mondják: „inkább a szőlő sírjon, mint a gazdája”.

Április 6. - Vilmos napja

Termésjósló nap lévén figyelik az időjárást. Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő - vélik az öregek.

Április 12. - Száznap - Gyula napja

Az év századik napja. Mivel féregűző nap, a tisztaság, a takarítás napja, kitakarítják a lakást, kiűzik a férgeket az istállóból.

Április 24. - Szent György napja

A györgy név a görög Geórgiosz névből, illetve ennek a latin Georgius formájából származik. Jelentése földműves, gazdálkodó.

Szent GyörgyNévadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon.

Április 24-e történeti hagyománya a múlt ködébe vész: a napot Európa nagy részén a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra.

A vértanú halált halt Georgianus, a római hadsereg magas rangú katonatisztjeként anyja hatására lett keresztény. 303 körül szenvedett mártíromságot Szíriában, és története hamar egybe kapcsolódhatott a helyi mítoszokkal: ilyen volt Sabazios, a frígek ég-atyja története, Perszeusz Medusa-küzdelme vagy Bellerophon harca a kimérával. Szent György fokozatosan kialakuló legendájának végső formáját nagyjából a hatodik századra érte el, de ekkor még nem vált közismertté: Györgynek Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részén viszont körülbelül csak egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án.

Szent György története

Szent György keresztény nevelést kapott, fiatalon katonának állt és a császárt szolgálta. A diocletianiusi keresztényüldözés idején halt vértanúhalált Lyddában (ma palesztin város). A Szent Diocletianus kegyetlenkedését nem tűrte és szembe fordult a császárral, mire a kegyetlen zsarnok börtönbe záratta, majd és hét napon át kínozta, de sehogy nem tudta a Szentet megtörni. A császár végül a város főterén lefejeztette.

A szent egyik első magyar vonatkozása, hogy a korona alsó, ún. bizánci részén az ő képe látható. Az sem jelentéktelen tény, hogy az első csanádi székesegyházat Gellért püspök Szent György tiszteletére szentelte. A veszprémi Szent György-kápolna is a magyar György-kultuszt hirdette a középkorban. I. István bolgárok elleni hadjáratából is Szent György ereklyéivel tért haza, és a szent a középkorban virágzó nagy magyarországi népszerűségét tanúsítja, hogy számos nemzetségi monostor és templom választotta patrónusául.

A hazai Szent György-kultusz virágzására jellemző, hogy Károly Róbert megalapította (1318) a Szent György-vitézek lovagrendjét (Societas Beati Georgii), amelynek az Egyház védelme, a lovagi erények: istenfélelem, foglyok kiváltása, szegények istápolása, a bajtársias érzület ápolása, továbbá a királyhűség és a haza védelme volt a kötelessége. A rendnek ötven tagja volt, „aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek” - írta az Ünnepi Kalendárium. A lovagi közösséget Zsigmond új szabályzattal, Sárkányrend néven fejlesztette tovább (1408).

A középkorban nemcsak a királyok, de nemesi családok is nagy tiszteletben tartották és ápolták a mártír szellemét. Szent György a híres Báthori család védőszentjévé is válik és több évszázadon át védi a család tagjait az ellenséggel szemben. A családi címeren látható a Szent sárkány alakja, mely egy népi legendára utal, ahol a Szent megvéd egy várost az őt hosszú ideje kínzó sárkánytól; egyszerűen levágja annak fejét. Innen ered a Sárkányölő Szent György elnevezés is.

A 16-17. században a szent kultusza Magyarországon a törökök elleni küzdelemmel kapcsolódott össze, míg a barokk kor elején az egyik legnépszerűbb védőszent volt az országban. „Kedveltségét a nevéből képzett régi családneveink szép száma is tanúsítja: György, Győr, Györffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyuró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyíres, Gyűre.” Szent György tisztelete a 18. század végére elhalványodott, a legendakörét azóta viszonylag töredékesen ismerik, ám a néphitben és népszokásokban betöltött szerepe még ma is jelentős.

Hagyományok, szokások

A hiedelmek és népszokások a mai napig nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal történt, ugyanis a néphit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja, és rontáselhárító magyarázatot is kapott.

Szent György napja (április 24.) minden hol a megújulást, a tavasz kezdetét jelentette, szimbolizálva a harcost, aki többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. Ezen a napon nemcsak a természet változott meg, de a közigazgatás is. Április 24-én új hegybírót, esküdteket választottak a hegyközségek, és ilyenkor került sor a csőszök szerződtetésére is! A hegybírák ilyenkor ítélkeztek is. A bortörvény értelmében kötelesek voltak a szőlőterület határát időnként ellenőrizni, ezt volt a gyepűjárás (gyepű=természetes határvonal). Nagykanizsa vidékén annak a hétnek, amelybe György napja beleesik, török átka heti (hete) a neve. Az itteni népmonda szerint amikor a török kénytelen volt hazánkat elhagyni, dühében meg akarta az országot átkozni. A magyar tolmácsot kérdezte, milyen szavakkal átkozza meg. Ez azt tanácsolta neki: verjön mög a szentgyörgyharmat, Magyarország! Ezért szentgyörgyharmat (Székesfehérvárott szintén a monda csökevényeként török átka) a neve a György napja táján esett esőnek, mely természetesen jó termést ígér.

Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.

György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.