Ha már túl vagy a teljes David Attenborough sorozaton, láttad a National Geographic  és a Discovery Channel összes filmjét, és valami különlegesre vágysz...

na nem, nem édesség, hanem egész estés mozifilm az állatok életéről. 

Az én kedvenceim sora, amiket szívből merek ajánlani minden állatbarátnak, természetesen a Sivatagi Show-val kezdődik. Nem emlékszem, hányszor kellett a szüleimnek végigdekkolniuk mellettem a mozi kényelmetlen székében. Hogy ők élvezték-e, nem tudom, bár elég valószínű, mert felnőtt fejjel is szájtátva bámulom az izgalmas eseményeket. De gyerekként a helyemről fel-felpattanva, lelkesen kommentáltam, sírtam meg nevettem végig a mozit. A Kalahári- és a Namíb sivatagban forgatott, vígjáték hangvételű film annyira zseniális dramaturgiai kivitelezést, elképesztő operatőri munkát kapott ajándékba, hogy az összes akció, meg dráma, meg romantikus szuperprodukció szégyenkezve kulloghat csak

mögötte.

Lerészegedve dülöngélő majmok! Sírtam a nevetéstől. A Nap párviadala az Esőfelhővel, és a kiszáradó élővilág haláltusája! Kétszázas pulzussal rettegtem végig a jelenetet, minden egyes alkalommal. Jamie Uys ( Az istenek a fejükre estek) 1974-es mozija az abszolút győztes.

A másik nagy kedvencem a Mikrokozmosz, avagy a Füvek népe. Ez a szintén egészestés dokumentarista játékfilm, hőseposz, vagy ismeretterjesztő mozi, de mégsem - egészen egyszerűen az élet, mikroszkóp alatt. Ebben a gigantikus méretűre nagyított valóságban óriás szörnyek, bogáristenek, rémisztő, vagy tündéri szerzetek szimfóniáját ámulhatjuk végig. A film méltán nyerte el '96-ban a legjobb technikai kivitelezésért járó Aranypálmát a Cannes-i filmfesztiválon. Mátrix? Ugyan, kérem...:)

Két éven keresztül dolgoztak a kamerán. És ez csak az előkészület volt!, de végül összehozták: a 35 miliméteres, makrós kamerát egy rezzenéstelen robotkar mozgatta miliméterről-miliméterre, gondolom pókerarccal. Pedig micsoda drámák zajlottak a szeme előtt!

Az Állati szerelmeket idén mutatták be, a 85 perces francia film szintén egy másfajta objektíven keresztül mutatja be a Földünk legkülönbözőbb tájain élő álltok éltetét. Semmi speckó technika, csak a szerelem, igaz, az meg kissé közhelyes emberszemen keresztül. Udvarlás, hümmhümm, utódok, nagyon szép film. Egyszerű dokumentumos történetmesélés, narráció nélkül, kuruttyok meg ciripek - Philip Glass kompozíciójában! Van benne szomorúság, de cukiság is, első randira tökéletes választás.

A szintén francia (de még 2001-es) Vándormadarak lebilincselő, és komolyan felkavaró alkotás. Lélegzetelállító felvételek, és valami furcsa érzés: hogy itt élünk mi is, szabadon, de nem értjük, nem érezzük, amíg nem látjuk mi is úgy, mint a madarak. Szép és okos film, nagyszerű színészekkel:) Bár azt sajnos nem mindig tudjuk meg, ki-kicsoda, ki vándorol hová, és miért. Na de miért is kellene mindig mindent tudni? Csak nézni, és repülni, az a jó. A filmet 450-en rakták össze, 17 pilóta, 14 filmes, 27 produkciós társaság közreműködésével, több ezer mérföldön át...emberes (akarom mondani szárnyas...)kaland!