Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Állatbarátok Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Állatbarátok Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Állatbarátok Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Állatbarátok Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A hobbiállatként tartott csincsillák jelenlegi elterjedtsége főként egy
bányamérnök, M. F. Chapman erőfeszítéseinek köszönhető. Chapman az
1920-as években Dél-Amerikában dolgozott. Ekkor már a vadon élő
csincsillákat teljesen a kipusztulás
szélére sodorta a puha, vastag prémjükért folytatott vadászat.
Bár
ezt megelőzően is számos - sikertelen kísérlet történt a csincsillák
fogságban való tenyésztésére, Chapman újabb tenyésztési programba
fogott. Elszántságát indokolta az egyesült államokbeli hatalmas
kereslet, mely egy sikeres csincsillatenyészet birtokosának és
örököseinek gondatlan jövőt biztosított volna. A vadon élő állatok
azonban oly mértékben megritkultak, hogy a Chapman által felbérelt
kutatócsoportnak három évre kiterjedő munkája során mindössze 11
állatot sikerült fogságba ejtenie. Ezek az állatok hamarosan
Kaliforniába kerültek és Chapman csincsillatenyészetének alapjává
váltak. Gondos odafigyelése révén az állomány szépen gyarapodott,
olyannyira, hogy később már tenyészetek is alakultak az ő példányaiból
kiindulva. Talán meglepőnek tűnik, hogy a csincsillákat nem tartották
hobbiállatként egészen a 60-as évekig - ez csak részben magyarázható az
egyes példányok magas árával. Napjainkban, mikor széles körben
tenyésztik őket, még mindig a legköltségesebb
kisemlősök közé tartoznak. Ez főként annak a következménye, hogy nem
annyira szaporák, mint más rágcsálók. Bizonyos újabban kitenyésztett
színváltozatok igen ritkák, ami megint csak drágulást eredményez.
Mindezek a megnövekedett költségek és a csincsillák természetes takarossága egyfajta exkluzív jelleget kölcsönöz ezeknek az állatoknak. Etetésük és ápolásuk jóval alaposabb odafigyelést igényel, mint a többi hobbiállatként tartott rágcsálóé, de egyre növekvő népszerűsége miatt a tartásukhoz szükséges hozzávalók beszerzése nem okozhat gondot. Bár a csincsilla kiállítások jelenleg még nem túl gyakoriak, a jelek szerint ez a helyzet hamarosan megváltozik, amint egyre több és több színváltozat válik elérhetővé a kisállattartók számára.
http://www.vadallatok.hu/csincsillak.html
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!