A víziszárnyas-állományokban időről időre előfordul valamilyen mértékű tollcsipkedés, ami zavaró tényező az integrátor, a termelő és a vágóhíd számára is. Ilyen esetben minden lehetséges kiváltó tényezőt vizsgálni kell, ami plusz költséget ró a gazdasági szereplőkre. Az UBM Feed Kft. emberi fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve évek óta kutatja a jelenség okát. Cikkünkben azt összegezzük, hogy eddig mit tudtak meg a ludak tollcsipkedésével kapcsolatban.

Nyughatatlan, foltokban tollhiányos állomány

A megfigyelés szerint rendszerint a teljes állomány pár százaléka csipkedi a többi egyedet. Legtöbbször mire észreveszik, hogy elkezdték „enni” egymást a ludak, már az állomány 15-20%-a csípett. Az idő múlásával pedig minden egyed csípett lesz. A tollcsipkedett állomány látványa visszataszító. A madarak lógatják szárnyukat, fedőtoll hiányában nem tudják megtámasztani azt a hátukon. Sok esetben olyan erővel húzzák ki egymásból az evezőtollat, hogy a szárnytő ízülete is kifordul. A madarak ilyenkorkevésbé tudnak pihenni, újra és újra a csipkedők áldozatává válnak, így a falka egy része folyton mozgásban van. A csipkedés mint folyamat nem visszafordítható, de a legtöbb esetben előbb-utóbb magától megszűnik.

A csipkedés gazdasági jelentőségének megítélése vegyes. Alapvetően gazdasági kárt nem okoz, elhullást a legritkább esetben eredményez. Egyes vágóhidakon jelentős minőségi problémát, ezáltal anyagi kárt okoz a csipkedés következtében kialakult úgynevezett „mákos” bőr. Más vágóhidakon ez nem jelent problémát, azaz a gazdasági kártétel mértéke vágóhídfüggő.

"Rágott ludak" (Forrás: UBM Feed Kft.)

Sokféle ok állhat a háttérben

A tollcsipkedés jelensége rendszerint tavasszal, április környékén jelentkezik, az idei évben már minden májtípusú (szürke) lúdállományban tapasztalható volt április végén. Vannak azonban olyan telepek, amelyeken évszaktól függetlenül, minden alkalommal, minden falkánál jelentkezik a probléma valamilyen mértékben. A tollcsipkedés szinte csak a szürkelúd-állományokra jellemző. A fehér lúdnál (pecsenye vagy húslúd) a tapasztalatok szerint egyoldalú takarmányozás mellett (pl. több hétig csak kukoricát kaptak nyári melegben) fordult elő, ez esetben a ludak saját faroktollaikat tépték ki, és bakteriális betegség állt a jelenség hátterében.

Szürkelúd-állományokban 2-3 hetes korban már megfigyelhető a tollcsipkedés, 5,5-6 hetes korra már szembetűnő a jelenség és kb. 8–8,5 hetes korig tart. Ebben a korban az evezőtollak a szárnyvégeken 5-6 cm hosszúak. A ludak sorrendben a szárny, a comb, a mell és legvégül a hát tollait kezdik csipkedni. A megfigyelések szerint szinte „rágják” a tollat, de csak egymást csipkedik, önmagukat nem. Az állományban a jó kondícióban lévő egyedek csipkedik főként a többi egyedet. A jelenség megfelelő telepítési sűrűség, rágószalma vagy széna használata esetén, illetve elegendő nagyságú itató- és etetőfelület mellett is kialakulhat. Takarmánykeverőtől függetlenül, különböző integrációk állományaiban is előfordul.

Azoknál az állományoknál, ahol megjelenik a tollcsipkedés, 1-2 hetes korban rendszerint megfigyelhető emésztőszervi baktériumos fertőzés. Ez nem mindig okoz jelentős elhullást, de a falkákat ilyenkor szinte minden esetben kezelik antibiotikummal. A kezelés az elhullás mértékétől függ, sajnos sok esetben nem kerül sor intézeti vizsgálatra. Elképzelhető, hogy ennek következtében kialakulhat felszívódási probléma, ami később a csipkedés kialakulásához vezethet.

Érdekes gyakorlati tapasztalat, hogy fapelleten tartott pecsenyekacsa-állományoknál minden esetben jelentkezik a tollcsipkedés, amely nagyjából egy hétig tart, és csak a szárnytoll csipkedésére korlátozódik. A csipkedés kialakulása előtt, 2,5 hetes korban, megjelenik egy enyhébb fokú bélgyulladás, 21-23 napos korban pedig a csipkedés. A lefolyása minden esetben azonos, rostkiegészítéssel 1-2 nappal gyorsabban megszűnik.

Az is elképzelhető, hogy a csipkedés összefüggésben van az ivaronkénti hormonális folyamatokkal. Szülőpárkacsák előnevelésénél a szalmaalmon nevelt, hím ivarú egyedeknél minden esetben megfigyelhető a csipkedés. Ebben az esetben a fény és a takarmány sem lehetett meghatározó, mivel a tojóknál nem volt tollcsipkedés, pedig csak egy kerítés választotta el őket a gácséroktól.
Sajnos a gyakorlatban nem megoldható, hogy a szürke ludakat ivar szerint elkülönítve neveljék, pedig így kiszűrhető lenne, hogy a csipkedés megkezdése ivarra korlátozódik-e.

Egy alkalommal az egy kelésből (azonos szülőpártól) két termelőhöz telepített állomány esetében az egyik helyen az optimális tartási körülmények ellenére is kialakult a csipkedés, míg a másik helyen, ahol még legelőfelület is biztosítva volt a falkáknak, nem alakult ki csipkedés. Ebben az esetben a probléma genetikai eredete kizárható.

Különböző tartásmód mellett is kialakul (Forrás: UBM Feed Kft.)

Mit tehetünk ellene?

A gazdák igyekeznek kiegészítő kezeléseket alkalmazni, különböző praktikákat, adalékanyagokat bevetni, hogy megakadályozzák a folyamatot. Általábantakarmányminőségi problémára gondolnak. Főként táplálóanyag-tartalmi hiányosságokra hivatkoznak, annak ellenére, hogy már számtalan esetben került két különböző telephelyre, de azonos gyártásból takarmány, majd az egyik helyen kialakult, a másikon pedig nem alakult ki csipkedés az állományban.

A tollcsipkedés kezdetén segítséget nyújthat a rágószalma vagy széna helyezése a kifutókra, amivel lefoglalják magukat a ludak. Vitaminok, egyéb kiegészítők itatása is javasolt az esetleges hiányos felszívódás és a stresszoldás érdekében. Ugyanakkor a megfigyelések szerint maga a csipkedés nem visszafordítható folyamat.

A szakirodalom szerint a leggyakoribb kiváltó tényezők lehetnek:

• a genetika,
• a zsúfoltság,
• az erős fényintenzitás,
• a takarmányok nem megfelelő táplálóanyag-tartalma (sóhiányt, rosthiányt, mikro- és makroelemek hiánya),
• a magas páratartalom,
• a nagy napi hőmérsékletingás,
• a különböző stresszfaktorok egyidejű jelenléte.

Stresszet okoz például a takarmányváltás nem megfelelő átmenettel, vagy az állomány kiengedése utáni újra bezárás. A takarmányban lévő számos táplálóanyag befolyásolhatja a tollcsipkedés kialakulását. A B-vitaminokat régóta úgy tartják számon, mint stresszoldó táplálóanyagokat. Fontos szerepet töltenek be az idegek és az agy egészségének fenntartásában, ezért hiányuk jelentősen befolyásolja az idegrendszer működését. A táplálékkal felvett B-vitaminok a vékonybélből szívódnak fel, és különböző biokémiai folyamatok motorjaiként alapvető fontosságúak a szervezetben. Befolyásolják az energiakészletet, a hangulatot és a viselkedést. 

A vízoldékony vitaminok közé tartozó B-vitamincsoport tagjai a B1-vitamin (tiamin), a B2-vitamin (riboflavin), a B3-vitamin (niacin), a B5-vitamin (pantoténsav), a B6-vitamin (piridoxin), a B12-vitamin (cianokobalamin), a biotin és a folsav is szerepet játszhat a tollcsipkedés kialakulásában.

Az esszenciális aminosavak közül a tollcsipkedéssel kapcsolatban meg kell említeni a triptofánt. Ahhoz, hogy a szervezet triptofánból stresszoldó szerotonint tudjon előállítani, B6-vitamin szükséges. Ebben a természetes napfénynek is nagy szerepe van. A triptofán szükséges a B3-vitamin (niacin) szintézishez is. E két biokémiai folyamat az anyagcsere kapcsán szorosan összefügg. A niacin nem raktározódik a szervezetben, de nap mint nap nagy szükség van rá a test sejtjeinek optimális energiaháztartása miatt. Ha nem jut kellő mennyiségű niacin a szervezetbe, akkor a triptofán nagy része niacinná alakul. Emiatt a szerotoninszint csökken, aminek eredményeképp alvászavar, kedvetlenség, levertség, agresszió alakulhat ki.

A ludak vakbelében nagyon intenzív a rost bontása, így kiváló takarmányként szolgál részükre. Ügyelni kell azonban arra, hogy növendékállománynál szitálás és darálás nélkül begydugulást okozhat, ezért 10%-os keverési aránya javasolt.

Zab: óvatosan adagolva jó élettani hatás (Forrás shutterstock)

Tovább kutatjuk!

Az UBM Feed Kft. és a Maka Kft. szakembereinek tapasztalatai alapján a ludak tollcsipkedését kiváltó okok meghatározása összetett feladat. A vérparaméterek vizsgálatát az alábbi élethetekben tervezzük elvégezni:

• 2-4 hetes korban: itt még nem jellemző a csipkedés, de esetenként megfigyelhető
• 5-6 hetes korban: ez a tollcsipkedés kezdeti szakasza
• 6-7 hetes korban: ez a tollcsipkedés legintenzívebb szakasza
• 8-9 hetes korban: ebben a korban már kevesebb a tollcsipkedés.

Az alapvető vérparaméterek mellett vizsgálni kellene a D-vitaminszintet, a stresszhormonokat, azaz a mellékvesekéreg hormonjai közül a kortizolt, kortizont és a kortikoszteront, illetve a szerotonin- (5-hidroxitriptamin) szintet.

Az UBM Feed Kft. minden ilyen esetben megvizsgálja a takarmányait. Sajnos a rengeteg elvégzett laboratóriumi vizsgálat ellenére sem sikerült olyan összefüggést találni, amely a tollcsipkedéssel egyértelműen összefüggésbe hozható. Pusztán a takarmány táplálóanyagainak, illetve károsanyag-tartalmának mérése nem visz előrébb. Az okok kiderítésére egy jól átgondolt, komplex vizsgálatsorozatra van szükség.

Takaró Viktória, Maka Kft.
Dr. Gyenis József, UBM Feed Kft.

Forrás: https://www.agrarszektor.hu/allat/miert-csipkedik-egymast-a-ludak.14317.html?utm_source=agrarszektor&utm_medium=email&utm_campaign=hirlevel