Sok gazda csaknem ösztönösen használ negatív módszereket kutyája „képzésére”, abban a hitben, hogy ezek segítenek majd rávenni a kutyát: kövesse a parancsot, viselkedjen jobban vagy oldódjanak meg a viselkedési problémái. Valójában azonban viszonylag könnyű megfélemlíteni egy kutyát, hogy elnyomjon egy viselkedést, amit nem szeretnénk, ugyanakkor gyakran nem kívánatos és messzemenő következményei vannak annak, ha ezt tesszük.

És ez nem csak arról szól, hogy a vélemények különböznek, az elmúlt 20 év fontos tudományos bizonyítékai támasztják alá, és a jelentős jóléti szervezetek, állategészségügyi szervek, biztosítótársaságok egyike sem fogad el most már mást, mint a jutalmazás alapú módszereket; nincs olyan képzett viselkedéskutató, aki büntetést alkalmaz, ezek veszélyei miatt. A jutalmazás alapú módszerek használata nem azt jelenti, hogy soha, semmi negatív következménye nincs annak, ha valami rosszul sül el, hanem azt, hogy ezek a negatív következmények a jutalom megvonását vagy hiányát okozzák az aktív kellemetlenség helyett.

Például: séta laza pórázon. Amikor a kutya húz (azaz megfeszíti a pórázt), azonnal álljunk meg (vagy sétáljunk ellenkező irányba), míg ha laza pórázon sétál, jutalmazzuk (kezdetben jutalomfalattal, de végül is azzal, hogy arra mehet, amerre szeretne), így megmutatjuk neki, hogy mikor a póráz megfeszül a nyakán, nem kerül közelebb a céljához (pl. a lámpaoszlophoz, amit meg akar szaglászni, az emberhez vagy kutyához, akit üdvözölni akar, vagy a futtató bejáratához), vagy ami még rosszabb, távolabb kerül tőle. Viszont, ha a póráz laza, haladhat előre ÉS könnyen lehet, hogy jutalmat is kap! A legtöbb kutyának többnyire idő és következetesség kérdése megtanulni, hogy az ő érdeke lazán tartani a pórázt. A másik oldalról nézve, a póráz rángatása valószínűleg nem csak hogy összezavarja a kutyát (mert annak érdekében, hogy meg tudjuk rántani, mindenképpen szükséges előtte egy pillanatra meglazítani), hanem valószínűleg fájdalmas vagy legalábbis igen kellemetlen. Ahol fájdalom van, ott lehetséges, hogy negatív asszociációk alakulnak ki. Ezek a negatív asszociációk viszont valószínű, hogy nem a húzással lesznek kapcsolatosak (emlékezzünk, a póráz laza volt közvetlenül a rántás előtt), hanem valami MÁSSAL a környezetből (talán a személlyel, vagy a kutyával, aki felé a kutya húzott) és a pórázrángatás, a fém fojtó és szövet fojtó nyakörvek (melyek pórázok is egyben) nagyon gyakran olyan tényezők, melyek hozzájárulnak az ismeretlen emberek vagy kutyák irányába kifejlődő agresszióhoz.

A tanulás minden képzéssel gyorsabban és pontosabban megy, ha a „hibás cselekedet” a lehető leginkább elkerült, míg a helyes jutalmazott.

1. A nyelvi képességek hiányának és annak köszönhetően, hogy a kutyák agya némileg máshogy tanul és alakít ki asszociációkat, gyakran nem hozzák összefüggésbe a tettet és a büntetést és valószínűleg összezavarodnak attól, hogy miért lesz a gazdájuk hirtelen „agresszív” — még ha a gazda számára a büntetés oka nyilvánvalónak is tűnik. Ami még rosszabb, hogy a kutyák sok esetben nem a megfelelő dologgal szemben alakítanak ki negatív asszociációkat és ezért növekvő félelmet érezhetnek (emiatt, lehetséges az agresszió) ezekkel a dolgokkal kapcsolatban a jövőben.
2. Csaknem minden agresszió a félelemben gyökerezik. Az olyan módszerek, melyek használata félelmet vagy szorongást okoz a kutyának, gyakran eredményeznek valamilyen formában (további) agresszív, védekező viselkedést, amikor a kutya fél vagy fenyegetve érzi magát. Az agresszió talán vagy talán nem irányul a büntetés forrása felé, viszont gyakran irányul „bűne helyett” afelé a dolog felé, amivel a kutya összekötötte a büntetést, mint például egy jelenlévő másik kutya vagy egy gyerek.
3. A büntetés vagy negatív módszerek alkalmazása csaknem mindig negatív hatással van a gazda-kutya kapcsolatra és a bizalmi kötelékre.
4. Ha a kutya megtanulja, hogy nem bízhat meg a gazdában, nagyobb eséllyel lesz gyanakvó és kezd félni más emberektől.
5. Az ember időzítése többnyire nem elég jó — a büntetés rendszerint (csak) azután érkezik, miután a kutya valójában már nem mutatja a viselkedést.
6. Megbüntetni a kutyát egy viselkedésért semmit nem csinál annak okával. HA az időzítés pontos, talán sikerül elnyomni a viselkedést, de ha az ok nem felderített, a problémák többnyire kiújulnak — néha más (és szinte mindig sokkal komolyabb) formában.
7. A büntetés vagy tiltás nem mutatja meg a kutyának, valójában milyen viselkedést várunk el tőle.
8. A kutyák nem képesek olyan összetett érzelmekre, mint a bűnösség érzése. A gazdák, akik negatív módszereket alkalmaznak, csaknem általánosan hisznek abban, hogy a kutyájuk „tudja, hogy rosszat csinált”. A kutyákon látható „bűnös” tekintet pusztán szorongásuk megnyilvánulása válaszként a gazda agresszív testbeszédére (esetleg egy tanult minta, ha egy bizonyos viselkedést gyakran követ agresszió), és kísérlet a békítésre és a további agresszió megelőzésre. Egy újabb kutatás megmutatta, hogy a gazdák leginkább akkor gondolják, hogy bűnös tekintettel néz a kutya, amikor azt hiszik, hogy elkövette a „bűntettet”, pedig valójában nem vétett semmit.
9. Minél többször ismétlődik meg egy viselkedés (akármilyen viselkedés), annál valószínűbb, hogy megismétlődik a jövőben. Ez alapvető tény a tanulással kapcsolatban, ez az alapja a legtöbb tanítási módszernek. Emiatt, engedni egy olyan viselkedést, melyet nem akarunk, hogy a kutya csináljon (akár büntetve van, akár nincs) tulajdonképpen ahhoz vezethet, hogy a viselkedés egyre inkább rögzül — még akkor is, ha büntetve volt érte. 
10. A kutya, akit folyton „nyaggatnak” vagy szidnak, egyszerűen megtanulja figyelmen kívül hagyni ezeket dolgokat és valószínűleg nem próbál a gazdája kedvében járni. Ez a hatás még inkább hangsúlyos, ha a kutya neve gyakran összefüggésbe van hozva negatív képzéssel.
11. Ha a kutya motivációjának része, hogy szorong annak negatív következményeitől (pl. a gazda dühös), amit tesz vagy nem tesz, a „tanulás” eredménye nem lesz olyan megbízható, mint ha a kutya a saját viselkedését próbálja kontrollálni és ezért jutalmat kap.
12. Egy új keletű kutatás megmutatta, hogy a gazda általi leszidás és büntetés növeli a vér kortizol szintjét (a kortizol egy olyan hormon, aminek a szintje a megnövekedett stressz eredményeként növekszik), míg a „társas” együttműködéssel járó viselkedés (együttműködés, dicséret) csökkenti.
13. A büntetés nem megbízható eszköz arra, hogy megállítsa egy viselkedésforma jövőbeni ismétlődését:  ha az lenne, a börtönben lévők 70%-a nem lenne visszaeső kikerülése után, és az az autós sem, akit megbüntetnek gyorshajtásért. Ez kutyákkal sokkal rosszabbul működik, mivel nem tudjuk elmagyarázni nekik, miért lettek megbüntetve.
14. A büntetés eredendően kifizetődő a büntető számára (habár ezt kevés ember vallaná be magának) és a büntető valószínűleg idővel fokozza a büntetés mértékét, egyre nagyobb esélyt adva viselkedésproblémák kialakulásának. A legtöbb ember nem szereti beismerni magának, mert kényelmetlenül érinti őket, de sajnálatos módon igaz.
15. Büntetni a kutyát morgásért (ami egy figyelmeztetés, semmibe vétele további agresszióhoz vezet) vagy egyéb figyelmeztető jel leadásáért gyakran ahhoz vezet, hogy a kutya kihagyja a figyelmeztető jelet és meghatározóbbá válik az agresszió („figyelmeztetés nélküli harapás”).
16. A legtöbb kutya vagy ember — előbb vagy utóbb — agressziót alkalmaz önvédelemként, ha fenyegetve érzi magát vagy megtámadják. A büntetés elkerülhetetlenül nyomja feljebb a kutyát az „agresszió létráján”.
17. Ha a nem kívánt viselkedés negatív válasszal találkozik, a kutya szorongani fog (mivel természetéből adódóan a legtöbb kutya örömet akar okozni), és  ha ez rendszeressé válik, akkor félni fog próbálkozni bármivel, nehogy valamit rosszul csináljon. Ezzel szemben azok a kutyák, akik jutalmazás alapú módszerrel képzettek, valóban jót akarnak csinálni, hogy megkapják a jutalmat és keményen próbálkoznak is. Ezt a próbálkozni nem akarást hívják „tanult tehetetlenségnek” és sokkal nehezebbé teszi a jövőbeni képzést, mivel kevesebb a felajánlott viselkedés (a felajánlott nem kívánt viselkedések lehetséges következményi miatt érzett félelem okán) minden szituációban.
18. Büntetéssel és agresszív közbelépéssel kezelni az agressziót gyakran okozza, hogy az agresszió valaki vagy valami másra irányul — gyakran egy gyengébb célpontra — legyen az a gazda, egy gyerek, egy másik állat, vagy valami, ami éppen jelen van az adott időben.
19. A kutyák, ahogy az emberek is, akkor tanulnak és emlékeznek a legjobban, amikor nyugodtak, magabiztosak és a tanuláshoz megfelelő hangulatban vannak. Egy kutya, aki szorong és összezavarodott, nem jó tanuló és még ha tudja is kezelni a szorongását, jelentős különbség mutatkozik abban, amennyit képes megtanulni egy alkalommal.
20. A kutyák és az emberek különböző fajba tartoznak. Míg a kutya néha „korrigálja” a kölyköket, a kommunikációjuk és a tanítási módszerük túlnyomó többsége nem agresszív. Ezen felül, mint emberi lényeknek, nem kell „kutyául beszélnünk”, egy olyan nyelven kommunikálni, amit nem értünk; elég veszélyes és a „szavaink” könnyen félreérthetők lehetnek a kutyának. Sokkal több hatásos módszer létezik, mellyel meg lehet tanítani a kutyának, hogy úgy viselkedjen ahogy szeretnénk, mint a „ledominálás”.

Akár agressziót mutat a kutya, akár egyszerűen nem engedelmeskedik a gazdájának, sokkal biztonságosabb és hatékonyabb módszerek vannak a problémák megoldására, mint a büntetés.

Például: megütni egy kutyát vagy kiabálni vele azért, mert megtámad egy másik kutyát. Normális esetben a gazda agressziója azután érkezik, hogy a kutya megtámadta a másika kutyát (mivel mikor az agresszió tulajdonképpen zajlik, a legtöbb gazda — nagyon helyesen — azzal van elfoglalva, hogy véget vessen az incidensnek),  és bár a gazda számára a lecke, amit tanítani akar nyilvánvalónak tűnik, a legvalószínűbb, hogy, amit a kutya megtanul: gazda egy másik kutya jelenlétében agresszívvá válik. Mivel a kutya agressziójának eredendő oka nincs feltárva (ami elsősorban és leggyakrabban félelemmel kapcsolatos), a kutya ezek után még inkább motiválva lesz, hogy féljen a többi kutyától és próbálja őket távol tartani, ami azt jelenti, hogy az agresszió valószínűleg nőni fog és nem csökkenni. Mi több, a kutya egyre kevésbé bízik a gazdában, mivel nem érti, miért lesz az hirtelen „agresszív” ahelyett, hogy megvédené az érzékelhető fenyegetéstől. Ha a büntetés nem hozza meg a kívánt hatást, a gazda egyre keményebben és keményebben kezd büntetni megkísérelve „megtanítani a kutyának a leckét”, „megmutatni, ki a főnök” vagy egyszerűen megpróbálni megállítani a viselkedést, és a kutya fokozatosan egyre és egyre hevesebben szabadulna bármitől, ami a gazdának ehhez a borzasztó viselkedéséhez vezet.

http://undogmatik.blog.hu/2015/02/18/miert_van_az_hogy_a_buntetes_es_a_negativ_modszerek_nem_csak_hogy_nem_mukodnek_de_valojaban_sokkal_r