Életkor:

Átlagosan 8-10 év

Nemek jellemzõi:
A nõstény kisebb, törékenyebb, mint a hím (33 cm), tömege: 620 g, jellegzetes bundaszagán kívül a párzási idõszakban nincs különösebb szaga, évente kétszer tüzel (jele: a péra megduzzad) március végén, április elején, és novemberben, a vemhesség ideje: 39-42 nap.
A hím a nõstényhez viszonyítva zömökebb, nagyobb, a testhossza: 38cm, tömege: 980 g, párzáskor erõteljes szagot áraszt, ivartalanítás után a bunda ;,semleges" szagúvá válik. Ivarérettségüket kb. 8 hónaposan érik el. Ekkor érdemes õket bepároztatni, néha elég az is, ha az ellenkezõ nem illatát érzik. Ha nem szeretnénk mégsem ilyesmivel "bajlódni' akkor inkább ivartalanítsuk az egyedet, mert különben megbetegedhet. /Ez fõként a nõstényekre jellemzõ/

Melyiket válasszuk?
A választás, hogy melyiket tartsuk, alapvetõen attól függjön, hogy számunkra melyik állat a szimpatikus. Akinek a nagyobb testû hím tetszik, az állat szaga miatt ne aggódjon, hiszen ha nem
tenyésztésre szánjuk az állatot, és egy házi kedvencre vágyunk, akkor ivartalaníttassuk. Az apróbb, törékenyebb nõsténynél csak a ragadozókra jellemzõ bundaszagot érezhetjük, azonban ez nem
túlzottan intenzív. Ha otthonunkban már más állatot is tartunk (kutya, macska), köretyen összeszoktathatjuk a még fiatal vadászgörénnyel. Azonban a kutyát meg kell megtanítani arra, hogy ne
bántsa, mivel a testméreteibõl adódóan el tudja pusztítani a görényt.
A különbözõ nemû egyedeket lehetõség szerint ne tartsuk együtt, mivel a hím általában elég agresszív a nõsténnyel, fõleg a párzás ideje alatt. Nõstények együtt tarthatók, azonban a hímeket legkésõbb 8 hónapos koruk körül mindenképpen válasszuk el a nõsténytõl, mivel azok akkor válnak ivaréretté. Két
idegen hímet soha ne eresszünk össze, mert annak esetlegesen súlyos következményei is lehetnek. A természetben valószínûleg kitérnek egymás útjából, de a fogságban tartott egyedek összecsapása során
súlyosan megsebesíthetik egymást, sõt az õket szétválasztó emberben akaratlanul is kárt tehetnek.

Táplálékai

Élõ állat, egér, elhullott madár (de nem mérgezés által) hörcsög, patkány, hús, daráit húspép, egészben vagy nyersen, csak szárnyasé (farhát, nyak, zúza, máj), a nyers disznóhús a benne lévõ férgek miatt nem etethetõ, megeszi a kutyakonzervet, ill.. a száraz macskakaját is (a szárazzal csak ritkán etessük, és mindig tudjon hozzá elegendõ vizet inni), zöldség, gyümölcs, amit szívesen megeszik, tej, tojás, tejföl, sajt (a tejet csak hígítva adjuk, mert könnyen hasmenést okozhat, és soha se kapjon a tejtermékekbõl egyszerre sokat!) Párizsi adható nekik, de mivel ez adalékanyagot tartalmaz, csak kis mértékben kapjon belõle. A nyers húsban pont olyan arányú a só, és a többi anyag, mint amennyire szüksége van. Igaz, tojásrántottával (egy picit megsózva) alkalomszerûen megkínálhatjuk õket. A kisgörényeknek pedig kifejezetten hasznos, ha 8-10 hetes korukig 2-3 alkalommal készítünk nekik, a tapasztalat pedig az, hogy legjobban félig nyersen kedvelik. Manapság sokan elõnyben részesítik a kereskedelemben igen sokféle ízesítéssel kapható kutya-, macskakonzerveket a praktikusabb tárolás, felhasználás miatt. Több állatorvos véleménye szerint azonban nem tartalmaz olyan mennyiségû és minõségû alapanyagokat, amire a görénynek szüksége lehet. De mint tudjuk, számtalan görény é1 boldogan, és egész életében csak konzervvel etetik. Megkínálhatjuk õket száraz macskakajával is, azonban ezt érdemes beáztatni elõtte, (például egy kevés tejbe, vagy nyers tojásba), hogy kivédjük a késõbbiekben az esetleges vesekõ kialakulását. A tejtermékek adhatók, azonban érdemes csak kis mennyiségben, mivel gyakran hasmenést okoznak. Itt egyetlen szabályt kell betartanunk, ez pedig a mértékletesség. A gyümölcsök esetében minden adható, csak a magas savtartalmúaktól óvakodjunk (narancs... stb.)

Az etetésrõl

Mindig azonos idõben történjen!
Az elsõ pár hónapban naponta többször etessük, (3-4 alkalommal, de alkalmanként ne adjunk sokat) majd késõbb elegendõ este ill.. reggel, majd egy éves kor felett pedig napi egy etetés elégnek bizonyul. Mivel a görény, ragadozó állat, táplálékának döntõ többségét a hús tegye ki, amit rendszeresen egészítsünk ki a többi tápanyaggal. A vemhesség, ill. a szoptatás ideje alatt a nõstény étrendjében a táplálék összetételét tervezzük meg (megfelelõ fehérje és ásványanyag tartalom) Ha a görényt lakásban tartjuk, akkor tapasztaljuk ki, hogy mekkora mennyiséget fogyaszt el egyszerre, mivel a felesleget szeretik eldugdosni a lakás különbözõ pontjaira, ami azonban nagyon kellemetlenné válhat.
A görények mindig is falánkak, szeretnek enni. A kisgörények tényleg mindig egyfolytában ennének, ha tehetnék. Ha úgy fal, mint aki ma még nem is kapott enni (pedig már egyszer megetettük), az csak azt jelenti, hogy egészséges, és jól érzi magát.

Tartás, és annak fettételei

A lakásban (szobatisztaságra nevelhetõ) fontos, hogy ne hagyjunk nyitva semmit, ahová elbújhat, vagy ahonnan kiosonhat, mert akkor örökre búcsút mondhatunk kedvencünknek. A görény tulajdonképpen nem elszökik, inkább csak elkóborol.
Elég sokan kérdeznek rá arra, hogy rágcsálnak-e a görények. A rágcsálás nem a kedvenc hobbijuk, õk inkább kaparni szeretnek. (Valószínû ez a járatokban, üregekben élõ õsökre jellemzõ tulajdonság, napjainkban is megmaradt)
Sokan, akik lakásban tartják kedvencüket, bizonyos idõközönként megfürdetik õket. Természetesen fontos, hogy higiéniai szempontból odafigyeljünk görényünk tisztaságára, azonban túlzásokba sem kell esnünk. Csak annyiszor fürdessük, amennyiszer feltétlenül szükség van rá, mivel a bõrön, ill. a szõrön lévõ természetes faggyúréteget a gyakori fürdetéssel tönkretehetjük. A görények tudnak úszni, bár nem mindegyik rajong a vízért. Nemhiába, õk is egyéniségek.
A szabadban, megfelelõ ketrecben (min. 100x80x80cm) tartsuk, ahová alvóláda mindenképpen legyen betéve, hiszen természetes környezetében is üregekben, korhadt fatörzsekben húzza meg magát. A ládát szalmával, forgáccsal vagy szénával bélelhetjük ki. Ha van rá lehetõségünk, építhetünk neki kifutót (fontos azonban a talaj megfelelõ kiválasztása, mivel a földin keresztül kiáshatja magát), vagy rendszeresen cipelhetjük magunkkal, vagy nagy sétákat tehetünk vele. (Szabadon, vagy görényhámmal sétálva). Már egészen kis korban (öt és fél hetestõl) zsebünkben hordva vihetjük magunkkal, így szokja hangunkat, szagunkat, reakcióinkat, és mi is több idõt tudunk vele tölteni.

Szoktatás, nevelés

Alomra szoktatható, mint a macska, mivel nagyon tisztaságszeretõ állat. Érdemes a lakás több pontján illemhelyet elhelyezni, no meg persze a ketrecébe is tegyünk egyet. A szobatisztaság elérésére szerintünk egy jó módszer az, ha a nagyobb sarkokba lapos tálkát teszünk macskaalommal. (a görények szeretik a dolgukat a búvóhelytõl távolabb lévõ, eldugottabb helyen elvégezni). A görény valószínûleg ki fog választani egy sarkot, és oda fog üríteni. Ha végleg elfogadott már egyet, akkor az esetlegesen a lakás más pontján gyártott terméket érdemes a már használt tálkába beletenni, jelezvén, hogy legközelebb is oda kellene ;;potyogtatni' (ha a lakás más pontjára ürít, mindig maximálisan arra kell törekedni, hogy jól el legyen tüntetve minden, nehogy a szag újból odavonzza õt). Többen azt ajánlották, hogy a lakásban tartott görénynek több helyen legyen elhelyezve alom, ahova üríthet. Sõt, az is jó ötlet, hogy a tálkák elõtt legyen egy rongydarab is, mivel utána gyakran végighúzzák a feneküket a földön. Az, hogy mindezeket mennyi idõ alatt sajátítja el, görényenként más és más lehet. Ha biztosítunk neki egy megfelelõ méretû ketrecet, amelyben alvóláda, és alom is van, illetve ha a család otthon tartózkodik és kiengedjük a lakásba, akkor biztosan jól fogja érezni magát otthonunkban.

Leszoktatás az õsi ösztönrõl, a harapdálásról

Nagyon fontos, hogy már a kapcsolat elejétõl fogva, folyamatosan, következetesen reagáljuk le próbálkozásait. Ami még kis korban jópofának tûnik, (játékos harapdálások - már 5-6 hetes kortól!) az már nagyobb korban elég kellemetlen lehet, nem csak az idegenekre, hanem a családtagokra nézve is. Tehát a harapdálás esetén a megfelelõ reakció az, hogy az állat fejét gyengéden megfogjuk, (száját így összezárjuk) a fejét kicsit megrázzuk, és olyan hangot hallatunk, mint amit akkor alkalmazunk, amikor valamilyen általunk nem kívánatos dolgot tesz. Tehát azt mondjuk neki, hogy fúj, nem stb. A "büntetést" mindig valamilyen pozitív inger kell, hogy kövesse, p1. egy simogatás! Ez persze nem olyan egyszerû, mint ahogy leírva tûnik, minden gazdinak sok türelemre, kitartásra, és persze idõre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikáció ember és állat között mindkét fél számára elfogadhatóan
mûködjön.

Elnevezés

Lehetõleg rövid, könnyen kiejthetõ nevet adjunk neki, de hívásához használhatunk fütyülõ, cuppogó, vagy általunk kedvelt egyéb hívóhangot. A nevéhez, vagy a hanghoz könnyen hozzászoktathatjuk, ha nagyon következetesen, például etetéskor mindig alkalmazzuk.

Mozgásigény

Ha rendszeresen foglalkozunk vele, akkor mondhatunk magunkénak egy igazán játékos, kedves vadászgörényt- Ha ketrecben, a szabadban tartjuk õket, akkor a kertben jókat sétálhatunk vele. Ha azonban van rá lehetõségünk, akkor egy hám segítségével egyre hosszabb sétákat tehetünk vele a kerten túl is. A lakásban tartott görény akár mindig
szabadon lehet mellettünk (számára ez megfelelõ mozgásteret biztosít).

Utazás

Sokak számára fontos lehet, hogy miként viheti magával kedvencét, akár külföldre is. Európán belüli szállításnál a megoldás az, hogy a görényt, és az oltási lapjait elvisszük a kerületi hatósági állatomoshoz, aki bizonyos összeg ellenében ír egy nyilatkozatot, miszerint az állat egészséges. S már
lehet is indulni. Belföldi utazásnál a vonaton pótdíjat vagyunk köteles fizetni, és egy állathordóban vagy ketrecben könnyen el tudjuk szállítani.

Vadásztatás

Sokakban felmerül a kérdés: ,;mire is vadásznak a vadászgörények?". Természetes környezetében
patkány, pocok, egér, kisebb rágcsálók, csigák, nagyritkán madártojás szolgál táplálékul. A vadászösztönt a természetben való fennmaradásért folytatott harc folyamatosan táplálja, mivel mindig a legrutinosabb, legjobb vadásznak van a legnagyobb esélye a túlélésre. A fogságban - esetenként több generáción keresztül - felnõtt egyedek vadászösztöne folyamatosan tompul, hiszen nincs az állatnak szüksége rá a fennmaradáshoz. A hobbi céllal tartott görény is szívesen levadássza az élõ
zsákmányt, bár ez állatonként más-más intenzitással történik.

Védõoltások

1. veszettség, ha a görény kapcsolatba kerülhet kutyával, vagy macskával, ill. ha rendszeresen visszük magunkkal
2, 3. szopornyica, parvo, az állatorvos által feltétlenül ajánlott oltás
A szopornyica és a parvo mind a kettõ vírus által okozott betegségek, és mint, ahogyan a kutyáknál is, súlyos, gyógyíthatatlan állapotot idéznek elõ.
4. teptospirózis, vízpart mentén lakóknál fontos lehet a beadatása, mivel a víz a betegség terjesztésére alkalmas közeg.

Az oltásokat már 2 hónapos kor után be lehet adni az állatnak, melyeket minden évben meg kell ismételni!!!

http://www.vad-vilag.hu/leirasok/gorke.htm