A "harcikutyás" sorozat következő része.

Személyes élmény alapjám, immár két éve lesz, hogy írtam, de lényegi mondandójából mit sem veszített...

Avagy, hogyan lesznek a súlyos, halálos balesetek, az - egyebként vétlen - okozóból áldozat, s a kedves jó fejből gyilkos, megbélyegezve...

Eszmefuttatás az iménti locsolásom alkalmával történtek kapcsám.

Vonszolom ki a slagot, lévén az eső jól átvert, és csak úgy csinált, mintha szándékában lenne tenni a dolgát.

Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán Akiták sorsával. Az 1603-as évektől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt.

A tavaszi nap nyári hőségbe borult. Azt mondták: júniusba elég vóna ilyen meleg. A vad­gesztenyefák kövér virága pompázatosan dagadt a zöld levelek közt s a nap ragyogott a szerelmeskedők körül. A méhek is kijöttek s dúsan döngték körül a virágokat; a ház előtt, ahol láb nem járt, a gyom úgy burjánzott, kitárt kis karokkal a nap felé, mint a gyerek, aki nem birt az egészségével s tapsikolva döcögött másféléves kövér lábacskáin mezítláb a forró porban s minduntalan felbukott, ahogy a Bodri szőrébe kapkodott.

Fű, fa, virág, gyerek, állat mind boldogan ujjongott a korai boldogságban.

Szívszaggató, ami Japánban történt. De, végre, jó hírekkel is sziolgálhatnak a szökőár helyszínén állatokat mentő önkéntesek.

A Japan Earthquake Animal Rescue & Support (JEARS) tagjai bejárkák a vidéket, és keresik az elveszett és elhagyott állatokat, valamint segítenek az élelmiszer és orvosi ellátásban, abban, hogy az állatok evakuációs központokba kerülhessenek. 

Eddig  18.000 $ -al segített a JEARS, és fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy megkönnyítsék a japán állatok életét, mentését.

Az ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya feltehetőleg az
ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Az eltelt évszázadok alatt
elvesztette ősi foglalkozását és ismertsége is csökkent, ugyanakkor
eljutott Angliába, Németországba, sőt a tengerentúlra is. A puli
tulajdonságairól és népszerűségi indexéről dr. Brauswetter Viktor
állatorvos-tenyésztőt kérdeztük.
"Magyarországon a 70-es években 1500-2000 törzskönyvezett puli született
évente, mára négyszáz alá csökkent ez a szám" - mondja dr.

Az első és egyben legfontosabb leszögezni, hogy a kutya számára a legjobb játék csak az lehet, ami... FOLYTATÁS