60 kilós a világ legnagyobb Macskája !

Szürkehályog a kutya és macska szemészetben

Kutyák és macskák gyakori szembetegsége a szürkehályog, mely előrehaladott esetben az állat teljes vakságával járhat. Szerencsére a fejlett szemészeti műtéti eszközöknek és technikáknak köszönhetően ma már a a kutya szürkehályog (és persze a macska szürkehályog) a gyógyítható megbetegedések közé tartozik ha idejében megfelelő műtéti ellátásban részesül az állat.

A kutya szürkehályog vagy lencsehomály négylábú kedvenceink egyik leggyakoribb szembetegsége, és - bár lényegesen kisebb számban - macskákban is nem ritkán előfordul (főleg bizonyos fajtákban, pl.

Leadta a kutyáját, mert az állat folyton vele akart lenni

Makói magasszálló keringő

Származási hely: Makó városa és szűkebb környéke. 1930 óta önállóként elismert fajta, mélyet korábban a szegedi magasszálló kenngő változataként tartottak számon.

A küllem főbb jellemzői: Kis testű, kecses megjelenésű fésűs keringőfajta. Altalános jellemzői: széles kissé emelt mell, alacsony állás és viszonylag rövid, függőleges tartású, enyhén ívelt nyak.

Fej: Közepes nagyságú. A homlok széles és meredek ívben fordul a lapos ívű fejtetőn át a legömbölyített tarkótájba, melyet alacsonyan tűzött, csak a fejtető magasságáig érő, szorosan simuló és a két fül közelében forgóban végződő fésű díszít.

Magyar autoszex tyúkgalamb

A magyar autoszex tyúkgalamb fajtát Forgács József 1965–1975 között tenyésztette ki.

Fő jellemzője, hogy nyugodt és jó szaporodóképességű, egy-egy szülőpár évente tizennégy utódot is fölnevel. A kifejlett hímek súlya elérheti az egy kiló 15 dekát, a tojóké pedig a 95 dekát is. Az autoszex jelleg arra utal, hogy amikor a fiókák kibújnak a tojásból, már látni rajtuk, hogy hímek vagy tojók lesznek. A tyúkgalamb elnevezés pedig azt jelenti, hogy nagysága a csirkéét meghaladja, és a testformája is hasonlít a tyúkéhoz.

Dél- Bácskai keringő

Származási hely: A 30-as évektől kezdődően, de főként a második világháború utáni évtizedekben kialakított makói, a szegedi és a fésűs kőnigsbergi gyöngyszemű keringők egymás közötti keresztezésével Újvidéken és környékén, Bácska déli vidékein állandósultak, s hozták létre a jellegzetes bélyegeket viselő fajtát.

Küllem főbb jellemzői: Közepes, keringő termetű, melltől a farokvégig 22-24 cm hosszúságú, vizonylag alacsony állású, közel vízszintes testtartású, széles, enyhén emelt mellű, fésűs, simalábú keringőfajta.

Magyar óriás nyúl

A test hosszú, erős, hengeres, terjedelmes. A lába erős, szélesen állnak, a testtartása középmagas. A kívánatos testhossza 60-50 cm vagy e fölött. A fülük hossza 15-17cm. A farka hosszú, erős, szorosan a testhez simul.

A magyar óriásnyúl átvészelte a II. világháborút is, és az 1950-es, 60-as évektől népszerűsége növekedni kezdett. A tenyésztők csoportokat hoztak létre, vagy beléptek az akkor már jól működő szervezetekbe, egy magasabb tenyésztési munka érdekében.

Fodros tollú magyar lúd

A lúdtartás a Kárpát-medencében általános volt, a helyi, parlagi állományok mindenütt előfordultak. Már a 11. és a 12. században a libák után egyházi tizedet kellett teljesíteni. A parlagi lúdféleségek állományaiból alakult ki idők folyamán a magyar parlagi lúd (az úgynevezett “magyarlúd”), amelynek több színváltozata (elsősorban fehér, szürke és tarka) és tájfajtája is ismertté vált (lévai, makói, kisalföldi, balatoni, szegedi stb.)

Az 1800-as évek első felében feltűnt egy fodros tollú lúdféleség, amelyről pontosan nem tudjuk, hogy a hazai parlagi állományok valamelyikéből mutációként jött létre, vagy kelet, illetve dél-kelet felől jutott el hozzánk.

Magyar parlagi kecske

Feltehető, hogy honfoglaló elődeink a vándorlásuk során kecskét is magukkal hoztak és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezéséből alakult ki az őshonos kecskénk. Parlaginak nevezik, hiszen nem céltudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre.

A kecsketenyésztésre sokáig rányomta bélyegét az előítélet, a kecsketartást korlátozó rendszabályok. A 18. században törvénybe foglalták, hogy csak szegény ember tarthat kecskét, vagy az, aki egészségileg rá van szorulva a kecsketej jótékony hatására.

Még alig száz évvel ezelőtt is fontos igavonó háziállatunk volt, a bivaly manapság szinte csak természetvédelmi területeken lehet találkozni velük.

Magyarországon a bivalyt a 16. század óta tenyésztik. A történelmi Magyarországon 1911-ben még 155 192 bivaly élt. Elsősorban a mai Somogy és Zala megye nehezen járható, nedves, sáros területein használták ki munkaerejét. A II. világháború előtt még Mezőhegyesen is volt egy értékes bivalytenyészet.

A fajta kialakulása a Császári és Királyi Ménesintézet megalakulását követően 1841-ben kezdődött el.

A hadászathoz szükséges nagy rámájú, csontos, tömeges, jó munka készségű egyedek előállítása volt a cél.

A fajta alapító ménjei Furioso Senior és North Star Senior, mind ketten angol telivérek, jó csont alappal, szikár lábszerkezettel és kiemelkedő küllemmel, mely jó tulajdonságaik rendre megjelentek az utódokban és tették őket arra alkalmassá, hogy meghatározó ménekké válhattak Mezőhegyes lótenyésztésében.

Drótszőrű magyar vizsla

A magyar vizsla drótszőrű változata korántsem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a rövidszőrű magyar vizsla. A drótszőrű magyar vizsla kialakulása a 20. században történt, fiatal fajtának tekinthető. A rövidszőrű almokban időről időre feltűntek az elvárttól eltérő szőrminőségű egyedek, amelyeket kiselejteztek. A drótszőrű vizsla tenyésztése az 1940-es években indult el Vasas József kitartó munkájának köszönhetően.