állat: Ludak-Kacsák-Galambok.

Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4919 fő
  • Képek - 3736 db
  • Videók - 1636 db
  • Blogbejegyzések - 878 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 458 db

Üdvözlettel,
szilasi ilona
Állatbarátok Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4919 fő
  • Képek - 3736 db
  • Videók - 1636 db
  • Blogbejegyzések - 878 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 458 db

Üdvözlettel,
szilasi ilona
Állatbarátok Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4919 fő
  • Képek - 3736 db
  • Videók - 1636 db
  • Blogbejegyzések - 878 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 458 db

Üdvözlettel,
szilasi ilona
Állatbarátok Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Állatbarátok Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4919 fő
  • Képek - 3736 db
  • Videók - 1636 db
  • Blogbejegyzések - 878 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 458 db

Üdvözlettel,
szilasi ilona
Állatbarátok Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Fodros tollú magyar lúd

 

Fodros tollú magyar lúd

A lúdtartás a Kárpát-medencében általános volt, a helyi, parlagi állományok mindenütt előfordultak. Már a 11. és a 12. században a libák után egyházi tizedet kellett teljesíteni. A parlagi lúdféleségek állományaiból alakult ki idők folyamán a magyar parlagi lúd (az úgynevezett “magyarlúd”), amelynek több színváltozata (elsősorban fehér, szürke és tarka) és tájfajtája is ismertté vált (lévai, makói, kisalföldi, balatoni, szegedi stb.)

Az 1800-as évek első felében feltűnt egy fodros tollú lúdféleség, amelyről pontosan nem tudjuk, hogy a hazai parlagi állományok valamelyikéből mutációként jött létre, vagy kelet, illetve dél-kelet felől jutott el hozzánk. Utóbbi feltevést látszik igazolni annak ténye, hogy a fodros ludat népies közhasználatban török, asztraháni, szevasztopoli lúd néven is ismerték. Kétségtelen, hogy eredeti előfordulása a Duna-völgyére és a Fekete-tenger partvidékére szorítkozik és ezen belül legnagyobb létszámban éppen hazánk területén volt fellelhető.

Hreblay (1907) szerint a fodros tollú lúd “... épp oly különlegessége hazánknak, mint az erdélyi kopasznyakú tyúk. Sehol máshol elő nem fordul, csak nálunk.” Ma már tudjuk, hogy a fenti megállapítás túloz, ugyanakkor mindkét fajtára itt figyeltek föl és itt vonták tenyésztésbe. Hreblay a fodros tollú lúd tenyésztésével kapcsolatban 5–6 tenyésztőről ír, név szerint Fittler Sándorné kemenesi és Szonomár János óbecsei tenyésztőt említi. Ez utóbbi tenyésztő leveléből idéz, mely szerint a fodros ludak Óbecse környékén már 1844-ben ismertek voltak, felnevelésük könnyebb, mint az emdenié, húsuk hófehér, porhanyós, hízás és tömhetőség tekintetében az első helyen állnak, májuk másfélszer nagyobb, mint bármely más lúdé, a toll és a pehely árából pedig az etetési költség fedezhető.

A magyar parlagi ludat és annak változatát a fodros tollú magyar ludat méltán sorolhatjuk őshonos fajtáink közé. Arról, hogy létezik-e magyar lúd és kacsa, Hreblay (1907) a mindenkor kétkedők számára így ír: “Magyar az mindkettő tetőtől talpig s ha egyes családok ereiben folydogál is pár csöpp külföldi idegen vér, mégis magyar az is, mert hát ennek az áldott magyar földnek, fűnek, víznek olyan a hatása, hogy még a legtelivérebb emdeni lúd-apák és pekingi kacsa-mamák dédunokái is szépen észrevétlenül átalakulnak magyarrá, – ha békén hagyjuk őket s nem házasítjuk azokat minduntalan össze importált gavallérokkal.”

A lúd a háziasítás során nem sokat változott. Teste nagyobb lett, felül és alul széles és lapított, nyaka hosszabb, farka pedig rövidebb. A magyar lúd fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú változatban fordul elő.

Az egy éves magyar lúd testsúlya 6,00–8,00 kg (gúnár) és 5,00–6,00 kg (tojó). A gúnár feje keskeny, lapos homlokkal, a fej középhosszú tollakkal vastagon fedett. Csőre csőrtőben nagyon erős, közepesen hosszú, narancssárga színű. Szeme nagy, világoskék, nyaka közepesen hosszú, enyhén hajlott. Törzse hosszú, közepes vastagságú, gömbölyded, mellkasa széles, erős és kerek, háta hosszú, széles, enyhén lehajló. A szárny hosszú, szorosan a testhez simuló, zárt, a farok rövid, zárt és vízszintes. A comb erős és vastag. Lábszára függőleges állású, a törzs számára jó támasztékul szolgál, a csőrrel azonos színű. A magyar ludak tollazata testhez simuló, pehelytollazatuk vastag. A tollszín fehér, szürke vagy foltos (tarka) lehet. A tojó testfelépítése megegyezik a gúnáréval. A másodlagos nemi jellegből adódó, apróbb különbségek a rövidebb, vékonyabb és kevésbé hajlott nyak és a kissé mélyebben elhelyezkedő törzs.

A magyar lúd igénytelen, gyorsan növekvő, jól tollasodó, edzett és fáradhatatlanul legelő fajta. A legelővel szemben igénytelen, a takarmányt nagyon jól értékesíti. Húsa kitűnő minőségű és puha, nagy máját a külföldi piacok is nagyra értékelték. Tollhaszna tetemes volt, évente három-négyszer is téphették. Az eredeti magyar lúd éves tojástermelése 20-30 körüli. Értékes, fehér tollú tájfajtái a Balaton vidékén, a Duna és Tisza mellett, Szeged, Makó, Szentes és Dunaszerdahely környékén alakultak ki. Az 1960-as években a magyar lúd alföldi és a dunántúli változata még jól elkülöníthető volt. A magyar lúd és egyes tájfajtái még kis létszámban fellelhetők, megőrzésük lúdtenyésztőink egyik legfontosabb feladata. Különböző színváltozatait magyar őshonos fajtaként, génbankokban tartjuk fönn.

A fodros tollú magyar lúd küllemi leírása megegyezik a magyar lúd leírásával, attól tollszerkezetében különbözik.

Testsúly:

  • Gúnár: 4,00–6,00 kg
  • Tojó: 3,00–4,00 kg

A fodros tollú magyar lúd sajátosságai

A magyar lúd fodros tollú változata a Kárpát-medence egyik különlegessége. Látványos, testtől elálló tollazata miatt előszeretettel tenyésztették hazánk egyes vidékein. Erdélyben ma is elterjedt. Származása, eredete pontosan nem ismert. Csupán tollainak szerkezetével tér el a magyar lúdtól, őrzi annak tulajdonságait. Elsősorban a szárnyfedőtollak, egyes változatoknál a combtollak, kisebb mértékben a faroktollak hosszúak, puhák és – a tollcséve kettéválásával – szalagszerűen, látványosan fodrozódnak. A tollak fodrozottsága egy gén (F = frizzled) által meghatározott, domináns tulajdonság, amely heterozigóta állapotban részleges dominanciát mutat. Ennek megfelelően a heterozigóta egyedek tollazata kevésbé fodros, illetve a fodros toll csak a test egyes részein jelentkezik. A fodros tollú magyar lúdnak – mint a magyar lúdnak általában – különböző (fehér, szürke és tarka) színváltozatai ismeretesek.

 

 

Magyar parlagi kacsa

 

Magyar parlagi kacsa

A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.

Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-3,2 kg, a tojó 2,3-3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat,de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez.

 

 

Simatollú magyar lúd

 

Simatollú magyar lúd

Baromfitenyésztésünk legkülönlegesebb ágazata a lúdtenyésztés. Egyedüli ágazatként jelentős magyar genetikai alapokkal rendelkezik, és így is versenyképes tudott maradni a termékekkel szemben komoly minőségi igényeket támasztó külföldi piacokon, ami példaként állítható a magyar baromfitenyésztés más ágazatai számára.

A magyar lúd jellemzése

A lúd a háziasítás során nem sokat változott. Teste nagyobb lett, felül és alul széles és lapított, nyaka hosszabb, farka pedig rövidebb. A magyar lúd fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú változatban fordul elő.

Az egyéves magyar lúd testsúlya 6,00–8,00 kg (gúnár) és 5,00–6,00 kg (tojó).

A gúnár feje keskeny, lapos homlokkal, a fej középhosszú tollakkal vastagon fedett. Csőre csőrtőben nagyon erős, közepesen hosszú, narancssárga színű. Szeme nagy, világoskék, nyaka közepesen hosszú, enyhén hajlott. Törzse hosszú, közepes vastagságú, gömbölyded, mellkasa széles, erős és kerek, háta hosszú, széles, enyhén lehajló. A szárny hosszú, szorosan a testhez simuló, zárt, a farok rövid, zárt és vízszintes. A comb erős és vastag. Lábszára függőleges állású, a törzs számára jó támasztékul szolgál, a csőrrel azonos színű. A magyar ludak tollazata testhez simuló, pehelytollazatuk vastag. A tollszín fehér, szürke vagy foltos (tarka) lehet.

 

 

Alföldi (kőrösi) keringő

 

Alföldi (kőrösi) keringő

Származási hely: Nagykőrös és a Nagyalföld környező települései.

A küllem főbb jellemzői: Közepes nagyságú vagy annál valamivel kisebb, zömök testalkatú, magassága 18-20 cm, hossza a csőr hegyétől a kormánytollak végéig 28-30 cm, fésűs keringőfajta, mélyen leeresztve hordott szárnyakkal és a törzshöz magasan illesztett, széles, felfelé irányuló, vasalt farokkal. A törzs széles mellből indul, zömök, vízszintes tartású, rövid lábakon nyugvó. A hátközéptől a faroktő felé enyhén emelkedő, széles és telt, dús tollazatú farokpárna, alul pedig ívelt határvonalú, mély,takart hashoz csatlakozó lágyék.

Fej: Rövid, széles, a homlok meredekívben emelkedő. A fejtető lapos, a tarkótájba enyhe íveléssel fordul. A hátsó nyakél kezdetén közepes magasan tűzött, dús tollazatú, széles ívű fésű, mely a fülek tájékától, a níak oldalaira nyúló, fokozatosan alacsonyabbá váló fodorban fejeződik be. A kétoldali tollforgóból a fésű mögé irányuló tollak sörényt képeznek.

Szem , szemgyűrű: A szemgyűrűk közepes szélességűek, kör alakúak, kétsororsak, finomszövetűek, felületük enyhén redőzőtt. A fej két oldalán párhuzamosan helyezkedők. fehérek szemgyűrűi halvány pergamen, a színeseknél vajszínűek.Kivételt képeznek a kékek, a kékfakók és kovácsolt kékek, amelyek világos esetleg sötétebb kékesszürke szemgyűrűi elfogadottak. A fehérek és a fehér alapszínű tarkázottak szivárványhártyája (írisz) gesztenyebarna, ún. bükkönyszem a színeseké viszont mindíg narancssárga. A pupillák kicsik, kerekek.

CSőr: A közepesnél valamivel rövidebb. 12-15 mm, tőben vastag,ék alakú és zárt. A zárt csőkávák gerince és a rá a csőrből húzott függőleges 90 fokos szöget zár be. Az orrdudorok kicsik, de osztottak, felületük sima és enyhén porozott. A felső csőrkáva vége az alsó csőrkáva hegyén túl ér. Valamennyi egyszínű és tarka rajzos csőre világos, enyh rózsaszín árnyalattal. A kékek, a kékfakók és a kovácsolt kékek csőre világos vagy sötétebbszürke. Ugyanez a csőrszín feketéknesetében is előfordul, de a világosat előnyben kell részesíteni.

NYak: Nagyon rövid, vastag, függőleges tartású, a fej irányában enyhén vékonyodó. A toroktáj szűk ívben kimetszett.

Mell: Széles vállközből indulva nagyon rövid, a farok felé alig keskenyedő, középen mély ívben folytatódik a deréktájban, majd viszonylag széles , dús farokpárnában fejeződik be.

Szárnyak: A törzshöz lazán simúlók, teljes terjedelmükben mélyen leeresztve hordottak. Olyan mértékben csüngők, hogy viszonylag rövid elsőrendű evezők és a kéztollak a talajjal közel párhuzamosan futnak. Az előbbiek vége járás közben a talajt 2-3 cm hosszan érinti. A szárnypajzsok rövidek és szélesek, a szárnybúbok a mell tollaival teljesen fedettek. az ellenkező oldali evezők hegyei között a távolság alig kisebb a farokszélességnél.

Farok: Széles és jól zárt, felfelé irányuló, felülete enyhén domborodó, tollai széles zádzlójúk, s egymásra cserépszerűen, rés nélkül zárulnak (vasalt farok). A szélső kormánytollak enyhén kifelé irányulnak. A farok tollainak vége kissé frizurárott is lehet. A kormánytollak száma a zsírmirigy hiányával kacsolatosan 14-18. A farok 13-14 cm hosszú, emelten hordott, a vízszintassel legalább 45 fokos szöget zár be. A farokfedők és a hasonlóan dús tollazatú faroktámasztók következtében a valóságosnál rövidebbnek tűnik.

 

 

Alföldi buga galamb

 

Alföldi buga galamb

Származási hely: Magyarország. Szeged és környéke, ahol az ismeretlen származású fajta, egységes leírásának elkészültéig, általában „paraszt” néven szerepelt, s ezen belül – elsősorban az erősebb vagy kisebb lábtollazat, esetleg a testtömeg alapján is – „kis paraszt” és „nagy paraszt” változatot különböztettek meg. Bár főként „fogó galamb” az elsődleges szerepük, a jellegzetes küllemi fajtajegyek lehetővé tették önálló fajtakénti leírásukat és tenyésztésüket.

Közepesnél nagyobb (kb strasszer nagyságú), zömök, erőteljes, lábtollas, fésűs galamb fajta, vízszintes testtartással 35-40 cm testhosszal.

Széles, ívelt homlokból enyhén lapított fejtetőben folytatódva, lekerekített tarkótájban végződik, melyet fültől-fülig terjedő, dús tollazatú, enyhén elálló, két végén tollforgóban végződő, a fejtetőn kissé túlérő kagylófésű díszít. A fej tolldísze a nyak hátsó élén sörényben folytatódik.

Szem, szemgyűrű: A narancsvörös íriszt, fehérek és világos tarkák esetében a sötét, bükkönyszemet finom szövetű, egysoros, sápadt szemgyűrű keretezi.

Csőr: Közepes hosszúságú, tőben vastag, kissé lefelé irányuló. A csőrszaru világos. A feketék, a kékek és kovácsolt kékek felső csőrkávájának hegye sötéten pigmentált. Az orrdudorok jól simulók, fehéren porozottak.

 

 

Bácskai hosszúcsőrű keringő

 

Bácskai hosszúcsőrű keringő

Származási hely:A Duna-Tisza közének déli területe: a Bácska, melyről a nevét is kapta.

A küllem főbb jellemzői: arányos testű, kisséemelt melltartású, kifejezetten "húzott" fejű, hosszú csőrű. Közepes testnagyságú keringőfajta, a tarkótájnál induló, két oldalt tollforgóban végződő, a fejhez simuló fésűvel.

Fej: Hosszan húzott, a csőrhegytől a tarkótájig lapos, töretlen ívet képez, melynek legmagasab pontja a szemek fölött van. Felülnézetben a csőrtő és a szemek közöztti rész telt, horprdtságot nem mutathat. Rövidtollú, mélyen tűzött, a fej hátuljához símuló fésüje a fülek mögött tollforgóban (rozetta) végződik.

Szem, szemgyűrű: Az írisz a tollazat színétől illetve rajzától függetlenül, mindíg gyöngyszín, a pupilla feltűnően nagy. A szemgyűrűrk keskenyek, a sotét színűek esetében szürkéskékek, a világos színűeké sápadt, esetleg sárgás árnyalattal.

CSőr: Hosszú vékony, jól zárt, a homlok ívének folytatásaként enyhén lefele mutató, világos szarujú. Az egyszínűek sötét színváltozatainak és ugyan ezek csapos változatainak csőrszaruján (a felső káva helyén) mutatkozó sötét jelzettség megengededett. Az ezekkel azonos színű rajzosak csőrhegyének sötét pigmentáltsága sem kifogásolható, de acél a teljesen világos csőr elérése. A csőrdudorok sima felületűek, enyhén hosszúkásak.

A nyak: Közepes hosszúságú, függőleges tartású, a fej felé erősen elvékonyodó. A toroktáj lapos ívben fordul a nyak elülső élébe.

Mell: Enyhén előre domborodó, tartása mérsékelten emelt.

Hát: Keskeny, afarok irányába enyhén lejtő.

Szárnyak: Hosszúak, a test oldalaihoz lazán simulók, a szárnybúbok szabadon állók. Az evezők vége a farkon fekszik, de az ellenkező oldaliak hegyei nem kereszteződnek.

Farok: Keskeny, közepes hosszúságú, a kormánytollak szorosan zártak, számuk 12. Iránya a hát lejtését törés nélkül követi, vége a talajt nem érinti.

Lábak: Közepes hosszúságuak, a csűd és az ujjak tollatlanok, a karmok színe a csőr színével egyező.

Szín és rajzváltozatok: A tollazat tömött, síma, feszesen zárt. Elfogadottak egyszínűekkénz fehérben, feketében, barnában, vörösben, sárgában, feketeszalagos kékben, kék-barna-vörös- és sárga fakóban, ezüsten indigóban, szarkarajzúak: feketetében, barnában, vörösben, sárgában, kékben, kékfakóban; fekete, barna, vörös, sárga, kék csaposak. Vanna ezen túl kovácsoltak minden alapszínben, valamint örvösök és golyások is. Minden színváltozatra vonatkozóan követelmény az intenzív és egyenletes pigmentáltság. A csposoknál kívánatos az elsőrendű evezők, de lealább a hét szélső cspótoll fehérsége. A szarkarajzúak esetében fehérek: a fej, a szárnyak, a hát (a szívrajz kivételével) és a combok. A tollazt többi része, fésű is színes.

Súlyos hibák: Aránytalan, nagy termez, mély állás, vízsszintes testtartás, széles, szögletes, rövid vagy kerek fej, keskeny, elálló, magasan tűzött fésű, vastag nyak, harisnyás csűdök, a szívhátúak sötét karmai, hibás rajz, telítetlen, egyenlőtlen színek.

Enyhe hibák: Egyenlőtlen pigmentáltság, a rajzosak színhatárainak kisebb eltérései.

Az elbírálás sorrendje:

  • Fej, 
  • szem, 
  • szembőr, 
  • csőr, 
  • alak, 
  • nyak, 
  • szárny, 
  • farok, 
  • csontozat, 
  • testfelépítés, 
  • szín, 
  • rajz.

Röpkövetelmény: 1 óra hosszidő

Gyűrűméret: 7 mm IV.

 

 

Bajai keringő

 

Bajai keringő

Származási hely: A két világháború között Baja városában, korábbi típusú szegemagasszálló keringők és bácskai keringők keresztezésével kialakított kis testű, esús keringőfajta.

A küllem főbb jellemzői: Parlagigalamb nagyságú és testtartású, mérsékelten emelt, enyhén előredomborodó, viszonylag széles mellű galambok.

Fej: A laposan ívelt homlok fokozatosan szélesedve, törés nélkül folytatódik az azonos íveltségű fejtetőben, majd határozott görbülettel ér a tarkótájig, melyet fültől-fülig érő, a fejtető magasságát 1-2 mm-rel meghaladó, kissé elálló élű, két végén rozettában végződő fésű díszít. Enyhe bevágódást követően rövid sörény vezet a nyak hátsó élének tollazatába.

Szem, szemgyűrű: A pofák közepén helyezkedő és enyhén előredomborodó szemek írisze gyöngyszínű, de enyhe vérezettsége elfogadott. A szemgyűrűk kétsorosak, finom szövetűek,.általában világosak. Csak a kékek és a kékfakók szürkés szembőre nem kifogásolhatók.

Csőr: A homlokhoz enyhe töréssel csatlakozó csőrtő mérsékelten vastag, a kávák közepes (15-17 mm) hosszúságúak, kissé lefelé irányulók. A csőrszaru a kékek palaszürke színének kivételével világos, de a fakók csőrhegyének sötétszürke, barna illetve sárga jelzettsége elfogadott. A viszonylag vékony csőrön az orrdudorok alig kiemelkedők, fehéren porozottak.

Nyak: A tőben erős nyak közepes hosszúságú, a fej felé fokozatosan elvékonyodó, függőleges tartású. A toroktáj ívben kimetszett.

Mell: Viszonylag széles, enyhén előredomborodó, kis mértékben emelt tartású.

Hát: Széles váilközből indulva, a farok felé egyenletesen keskenyedik és enyhén lejt.

Szárnyak: Pajzsban szélesek, a test oldalaihoz feszesen simulók, a hátat ját takarják. A váilbúbokat a nyaktő tollai csak kis mértékben borítják. A viszonylag hosszú, szorosan záródó evezők elsőrendű csapói a farokra fekszenek, s hegyük annak végét csaknem eléri, de az ellenkező oldaliak egymást nem keresztezhetik.

Farok: Közepes hosszúságú, kormánytollai keskenyre zártak, a hát lejtését törés nélkül követik, számuk: 12

Lábak: Közepes hosszúságúak és enyhén tág állásúak. A feszes tollazattal borított alsócombok félig takartak. A csüdök és az ujjak tollatlanok, élénk pirosak. A karmok színe a csőrével egyező.

Tollazat: Dús, tömött, a testre feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok: Fekete szalagos kék, kovácsolt kék, kékfakó, vörösfakó, sárgafakó, deres. A kékek és a fakók rajzának közös jellemzői: a szárnyszalagok és a farokpánt. A keskeny szalag a szárnypajzsok végén átérve, egymással párhuzamosan fut. A szélesebb farokpánt közvetlenül a kormánytollak zászlóinak vége előtt mutatkozik.

A fakók színét az intenzíven pigmentáló fekete, vörös, illetve sárga szalagok és a farokpánt azokkal azonos színe határozzák meg.

Enyhe hibák: A kívánatosnál erősebb termet, enyhén húzott ívű homlok és a vele kapcsolatos, lapos fejtető, a vöröst akók színes csőrszaruja, mélyen tűzött, a tarkóra simuló fésű, enyhén ívelt, az ideálisnál hosszabb nyak, takaratlan válibúbok, hosszú hát illetve derék evező- és kormánytollak. Enyhén széttérő vagy összefutó, kissé széles szárnyszalagok. A fejnek a pajzsokénál sötétebb színárnyalata.

Súlyos hibák: Durva termet, emelt testtartás, a kívánatosnál rövidebb vagy hoszszabb, vékony csőr, erősen domborodó homlok, ferde, rozetták nélküli fésű, vér- erezett vagy szürke szivárványhártya, durva szövetű, húsos, vörhenyes vagy sötét szemgyűrűk, rövid vastag nyak, keskeny mell, farok mellé vagy alá érkező evezők, széles, rendezetlen farok, a karmok sötét pigmentáltsága. A kkek és a fakók kontúrtollainak egyenlőtlen színezettsége.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szembőr, alak, testfelépítés, szín, rajz, toliszerkezet,

Röpkövetelmény: 3 óra 30 perc hosszidő

Gyűrűméret: 7 mm

 

 

Budapesti bíbic keringő

 

Budapesti bíbic keringő

Származási hely: Budapest és környéke. Az osztrák ó-típusú keringő bíbic rajzváltozatának, a mai bécsi bíbicnek magyar ízlés szerint tenyésztett változata, mely ősi típusát a bécsivel megegyezően megtartva attól legkevésbé különbözik.

A küllem főbb jellemzői: Erőteljes testfelépítésű, közepes testnagyságú, alacsony állású röpgalamb. Törzse a széles melitől indulva fokozatosan elkeskenyedik, csaknem vízszintes tartású.

Fej: Sima, gömbölyded, magas, meredek homlokkal, a fejbúb és a homlok között lekerekített élekkel.

Szem, szemgyűrű: Nagyok, a feketék írisze barnásfekete, a kékeké kékesszürke. A szemgyűrűk vékonyak, finom szövetűek. A feketéké világosszürke, a kékeké kékesszürke.

Csőr: Közepes hosszúságú és vastagságú, erős tőből induló, kékesfekete színű, kissé lefelé irányuló. Az orrdudorok kicsinyek, fehéren porozottak, a csőr vonalába simulnak.

Nyak: Középhosszú, vastag, függőleges tartású, a toroktáj jól kimetszett.

Mell: Széles, jól izmolt, csak kissé emelt, mérsékelten előredomborodó.

Hát: A vállakban széles, fokozatosan keskenyedik, enyhén lejt.

Szárnyak: Testhez szorosan simulók, a faroktollakon nyugvók, nem kereszteződnek. A szárnybúbok szabadon állók.

Farok: Középhosszú, keskenyre zárt, a hát irányát követi, a talajt nem érinti. A kormánytollak száma: 12

Lábak: A csüdök rövidek, tollatlanok, az ujjakkal együtt élénkvörösek, a karmok sötét színűek.

Tollazat: Feszes, szorosan a testhez simuló.

Színváltozatok: Fekete, (mély bársonyos koromfekete színű), szalagos kék. Rajz: a begyközéptől indulva a has, a hasoldalak, a combok és a lábszárak fehérek. A fehér és színes tollmezők éles határvonal (vágás) mentén találkoznak. A kékek evezőtollai sötétek, a szárnypajzson kettős fekete szárnyszalag, a kormánytollak végén fekete farokpánt. A nyak tollazat fémes csillogású.

Súlyos hibák: Durva, nagy test, magas állás, vékony hegyes csőr, világos szemgyűrűk, fehér vagy takaratlan hát, durva szín- és rajzhibák.

Enyhe hibák: Nem eléggé intenzív szín, túl kicsi test, enyhe rajzhibák, húzott homlok.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, alak, szín, rajz, csőr, állás.

Röpkövetelmény: 1 óra 30 perc hosszidő

Gyűrűméret: 7 mm

 

 

Budapesti magasröptű csapos keringő

 

Budapesti magasröptű csapos keringő

Származási hely: Budapest és környéke, ahol a magasröptű “fehéreket” (gólyásokat) rendszeresen röptető tenyésztők hívták életre ún. jelző galambként. A küllem főbb jellemzői: Közepes keringő nagyságú, enyhén nyújtott törzsének tengelye közel vízszintes tartású.

Fej: Keskeny, hosszúkás. A homlok enyhe ívben emelkedve fordul a közel lapos fejtetőn át a legömbölyített tarkóhoz csatlakozva, a nyak hátsó élébe. Szem, szemgyűrű: A szivárványhártya halványszürkés árnyalatú gyöngyszínű, enyhe vérerezettséggel. A szemgyűrűk keskenyek, de kétsorosak, finom szövetűek, sima felületűek. A feketék és a kékek esetében szürkék. A vörösek és a sárgák szemgyűrűi sápadtak, enyhe sárgás árnyalattal.

Csőr: Közepes hosszúságú, zárt, tőben vastag. A csőrzugtól a felső káva hegyéig mért hosszúsága 15-17 mm. A homlokhoz törés nélkül csatlakozó csőrgerinc enyhén lejt. A feketék és a kékek csőrszaruja palafekete, a vörösöké és a sárgáké világos, halvány rózsás árnyalattal.

Nyak: Középhosszú, függőleges tartású, a fej felé elvékonyodó. A toroktáj ívben kikerekített.

Mell: Széles, jól izmolt, mérsékelten előredomborodó és enyhén emelt tartású.

Hát: A vállak között széles, a farok felé elkeskenyedő és egyenes vonalban lejtő.

Szárnyak: Hosszúak, a törzs oldalaihoz simulók. A válibúbok részben takartak. Az evezők hegye a farokra fekszik és annak végét csaknem eléri.

Farok: A hát esését törés nélkül követve lejtő, keskenyre zárt. A kormánytollak vége a talajt nem érinti. A kormánytollak száma: 12

Lábak: Közepes hosszúságúak, a combok takaratlanok. A csűd és az ujjak tollatlanok, élénkvörös színűek. A karmok színe a csőrével egyező, de a feketék és a kékek részben vagy egészben világos koromszaruja Is elfogadott.

Tollazat: Tömött, a testre feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok: Feketék, vörösek, sárgák és fekete szalagos kékek. Valamennyi színváltozat szélső 6-8 elsőrendű evezője fehér. A kékek színárnyalata a középkéktől a világos - postagalamb - kékig változó, de a derék, a has és a combok tollazatának színe a pajzsok színárnyalatával egyezőtónusú. A nyak tollazat minden színváltozat esetében csillogó.

Súlyos hibák: Gyenge csontozat, vízszintes “mérlegállás”, ritka, fénytelen tollazat, keskeny, kiemelkedő tarajú mell, durva, sarkos vagy gömbölyű fej, vörhenyes, egyenetlen felületű szemgyűrűk. a farkon kereszteződő evezők. A hason, a derékon, a combokon mutatkozó fehér tollak, a két szárny csaptollai között kettőnél több eltérés vagy hatnál kevesebb fehér evező. A kékek széles egymásra csúszó vagy megszakadt szalagjai, harmadik szalag kezdemény.

Enyhe hibák: A kívánatosnál erősebben vérerezett írisz. Az ellenkező oldali csap tollainak legfeljebb kettővel való eltérése. A kékek világosabb árnyalatú toroktája. Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szembőr, alak, csőr, rajz, szín, szárny, farok.

Röpkövetelmény: 3 óra hosszidő és 30 perc tűnő szállás

Gyűrűméret: 7 mm

 

 

Budapesti magasröptű keringő

 

Budapesti magasröptű keringő

Származási hely: Budapest és környéke.

A küllem főbb jellemzői: Méreteiben arányos, közepes nagyságú, élénk vérmérsékletű, zárt falkában hosszan és igen magasan szálló keringőfajta. Hossza begyétől a kormánytollak végéig 24-27 cm, magassága 20-24 cm. Testének tengelye a farok felé közepes mértékben lejt.

Fej: Sima, élek és sarkok nélkül. A homlok alig észlelhető íveléssel ér a szélességénél valamivel hosszabb fejtetőbe, mely tompított éllel fordul a tarkón át a nyak hátsó élébe. A pofák laposak az arcorr elvékonyodás nélkül ér a csőrtőhöz.

Szem, szemgyűrű: Az enyhén vérerezett, gyakran halványkékes árnyalatú, gyöngyszínű szivárványhártyát kétsoros, de nem széles, finom szövetű, kékesszürke szemgyűrű keretezi.

Csőr: A kávák tövétől a csőrhegyig 15-17 mm hosszú, ék alakú, tőben erős, hegye felé egyenletesen vékonyodó. A csőrgerinc a homlokhoz törés nélkül csatlakozva, kissé lefelé irányul. Az orrdudorok sima felületűek, alig kiemelkedők, fehéren porozottak. A kávák sötét szaruszínűek.

Nyak: Függőleges tartású a közepesnél kissé hosszabb. Erős tőből indulva a fej felé fokozatosan elvékonyodik. A toroktáj ívben kimetszett.

Mell: Széles mérsékelten előredomborodó, jellegzetesen emelt tartású, izomzata erősen fejlett. A mellcsonti taraj alig tapintható.

Hát: A vállak között széles a farok felé egyenletesen keskenyedve, egyenes vonal mentén, határozottan lejt.

Szárnyak: Jól fejlettek a test oldalaihoz feszesen simulók. A vállbúbok takaratlanok. A zárt evezők hegye a kormánytollakra fekszik s az ellenkező oldalival érintkezve a farok végét csaknem eléri.

Farok: Közepes hosszúságú, keskeny. Tollai szorosan egymásra fekvők a hát lejtésének irányát törés nélkül követik, végük a talajt nem érinti. A kormánytollak száma 12.

Lábak: Széles közből nőttek közepes hosszúságúak. A simalábúak csüdje élénkpiros, a harisnyások „lábszára” és ujjai a karmokig rövid tollakkal fedettek. A karmok szarujának színe a csőrével egyező.

Tollazat: Sűrű, kemény, a testre hézag nélkül és feszesen simul.

Szín és rajzváltozatok: A tollruha alapszíne fehér. Rajzváltozatai: gólyás, koszorúsnyakú szegett szárnyakkal, koszorúsnyakú fehér, szalagos, tiszta fehér.

Gólyás: A minden tarkázat nélküli, fehér tolltakaró elsőrendű evezőinek tollzászlói palaszürkén gólyázottak. A kormánytollak az evezőkével egyező színű farokpánttal szegettek, de lehetnek fehérek is.

Koszorúsnyakú, szegett szárnyakkal: A gólyásokéval azonos mintázatán túl a nyakon a begy közepéig terjedő, violás zöld, fémesen csillogó, zárt koszorú. A két szárny gólyázott evezőinek száma egyező és hétnél kevesebb nem lehet. A kormánytollak szegettek, elfogadott azonban fehér farokkal is. Előfordulnak vörös koszorúsok, szárnyaiknak ugyancsak vörös gólyázottságával.

Koszorúsnyakú fehér: A koszorú az előbbi változatéval megegyező, de az evezők és a kormánytollak is tiszta fehérek. Köztük is vannak és elismertek a vörös koszorúsok is.

Szalagos: Az evezők gólyázottságán és a farokpánton kívül színes (szürke) a fej, a nyak, valamint a mell a szárnybúbok vonaláig. A nyak színe gyakran fehérrel enyhén gyöngyözött. Az e rajzváltozatnak nevet adó palaszürke szárnyszalagok keskenyek, párhuzamos futásúak, határozott (nem cakkos) szélűek, a szárnyat átérők. A farok szürke pánttal szegett.

Tiszta fehér: A rajzmintázatok hiányán kívül az előbbi változatokkal egyező. Pigmentáltságuk csak a csőrre, a szemgyűrűkre és a karmokra szorítkozik, de az utóbbiak között egy-egy világos szarujú elfogadott.

Minden változatban elismertek a simalábúak mellett a harisnyások is. Utóbbiakra vonatkozóan követelmény a csüdöt és az ujjakat a karmokig fedő fehér tollborítás.

 

 

Budapesti rövidcsőrű

 

Budapesti rövidcsőrű

Származási hely: Budapest

A küllem főbb jellemzői: Kicsi, kecses, nyúlánk, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű, élénk vérmérsékletű, meredek testtartású, ujjhegyen álló galamb.

Fej; Széles. A fejtető szélességi és hosszúsági mérete azonos, hátulsó része keskenyebb és magasan kiemelkedik. A szemboltok párhuzamosak, ugyancsak kiemelkedők, a fejtető középen bemélyedt. A homlok meredek, de a fejtető hátulsó, kiemelkedő részénél alacsonyabb. A fejtető előre lejt. A tarkó meredek.

Szem, szemgyűrű: A szemek nagyok, előredomborodók. A szivárványhártya szemcsés

rajzolatú, szürkéskék, a szívhátúaké feketéskék. A pupilla nagy. A szembőr sima, feszes, hártyaszerű, a szemboltra terjedő, a szemgolyó szivárványhártya körüli részét nem fedi. Színe a sötétcsőrű változatok esetében szilvakék, a világos csőrű változatok esetében citromsárga. A szemrés nagy, nyitott.

Csőr: Egyenes, bennülő, rövid, de szélességénél hosszabb, vastag, tompa, jól zárt. Az alsó és felső káva hossza azonos. Színe a sötétcsőrű változatok esetében fekete, a világos csőrű változatok esetében viaszszínű. Az orrdudor kicsi, a csőrhöz simul.

Nyak: Hosszú, karcsú, enyhén ívelt.

Mell: Közepesen széles, kissé előredomborodó.

Hát: Mérsékelten keskenyedő, megnyúlt.

Szárnyak: Feszes tartásúak, nyúlánkak, kissé előreállók. Az evezőtollak jól zártak, a farkon fekszenek.

Farok: Keskeny, jól zárt. A kormánytollak száma: 12

Lábak: Középhosszúak, simák. A combok szabadon állnak. A karmok kicsik, színük a csőrével azonos.

Tollazat: Sűrű, feszes, színe kifejezett, azonos árnyalatú, a nyakon csillogó fényű.

Szín és rajzváltozatok:

I. Sötétcsőrűek:

  • a.) Egyszínű: fekete
  • b.) Szalagos szárnyúak: kék (budai kék), kovácsolt-kék, deres
  • c.) Rajzos: gólyás fehér farokkal (budapesti díszgólyás)
II. Világos csőrűek:
  • a.) Egyszínűek: fekete, fehér, vörös, sárga, májszínű, ezüst
  • b.) Szalagos szárnyúak: kék, kovácsolt-kék, fakó, kovácsolt-fakó (pacsirta), sárga fakó, vörös fakó, kék fakó
  • c.) Rajzosak: csapos, szívhátú

A deres feje és nyaka sötétszürke, a nyak zöldes-lilás csillogású. A szárnypajzs világosszürke, fekete szalagokkal. A has és a combok fehérek, a farok szürke, fekete pánttal. A gólyás alapszíne fehér, az evezőtollak vége elmosódott határú szürkésfekete. A farok fehér.

A csaposak és szívhátúak az egyszínűekkel megegyező alapszínűek. A csaposak 5-7 evezőtolla fehér. A szívhátúak szarkarajzúak, fehér fejjel, mellénnyel. A fehér szín a fejtől hátul a tarkó alá, elöl a nyak közepéig terjed.

Súlyos hibák: Keskeny fej, a fej markírozottságának hiánya, hátrafelé lejtő fejtető, ívelt tarkó. Orrosság, kicsi, mélyen ülő szem, felemás színű írisz, pirosszemcsés írisz, vastag, nem sima szembőr, kifejezetten lefelé irányuló csőr. Hosszú, vékony, hegyes, kampós csőr, az egyszínűeknél nem viaszszínű csőr. Nagy orrdudorok, rövid láb, a sötétcsőrűeknél világos karom, vastag nyak, nagy test, laza tollazat, hosszú szárny és farok, alacsony állás. Gólyásoknál kifejezett tarkaság. A szívhátúaknak az előírtnál lényegesen eltérő rajza.

Enyhe hibák: Az egyszínűek nem eléggé intenzív színe. A szívhátúak kisebb rajzhibái. Piros árnyalatú szembőr. Nem élesen markírozott fej, talpon állás.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, csőr, alak, lábak, állás, nyak, tollszerkezet, szín, rajz.

Gyűrűméret; 7 mm, IV.

 

Budapesti tollaslábú gólyás

 

Budapesti tollaslábú gólyás

Kevés szó és írás jelenik meg erről a fajtáról, mintha egy kicsit elfelejtettük volna ezt a kecses kis madarat. Sok tenyészetben meg találhatók de én úgy vettem észre, hogy kevesen tartják önálló fajtaként a padláson! Régi időkben röpgalambként tartották őket, mára már inkább díszgalambként vannak elterjedve, és a tenyésztői szempontok figyelemben vételekor is inkább a külső megjelenésre szelektálnak a tenyésztők!

Így a kívánatos röpképesség ami ezen fajtának is az egyik jellemzője volt sajnos eltűnt a mai populációk génállományából. Pedig ezek a madarak is nagyon szép látványt nyújtanak a kék égen, én is híve vagyok e fajtának és a galambjaim még nem igazán felejtettek el repülni! Származását tekintve közel áll a bécsi keringőhöz ám szülőföldjéről való eltűnése után, a budapesti galambászok ragaszkodása tette önálló magyar fajtává.

Ebből következik, hogy őseikBécsből kerültek a mai fővárosba. Mai formájuk és külső jegyeik szempontjából sokat számított a hazai tenyésztők ízlése! 2003-2004 kiállítási szezonban már önálló fajtaként szerepeltek! Essen szó a tartásáról: Viszonylag könnyen kezelhető mindenképp tágas helységben helyezzük el őket! Külső röpdével szabad kijárást biztosítva neki. Más fajtájú galambokkal való egy térben tartását viszonylag jól bírják, de természetesen a legjobb, ha külön dúcrészt biztosítunk számukra. Ami problémákat szokott okozni az általában a lábtollazat. Ami könnyen rongálódik, s sok gondoskodást igényel. Nagyon ajánlom a sűrű takarítást és a homokkal való felszórást ami nem porzik, de kitűnő szolgálatot tesz a zeolit is. Könnyen szoktatható madarakról van szó, így jó időben szívesen sütkéreznek a napon és nagyon szép látványt nyújtanak. Nyugodt vérmérsékletűek.

Könnyen tenyészthetők, bár itt is szokott probléma lenni a lábtollazattal. Tenyésztésüknél törekedjünk a minőségre és a standard előírások szigorú betartására, mert sokszor találkozni olyan egyedekkel melyek már nagyon eltérnek a szabvány galamb külsejétől. Ha elég biztos a tenyésztési alap, akkor a telt fehér szín könnyen összehozható. Általában a köröm és a farok színeivel szokott probléma lenni. A sokat emlegetett lábtollazat alakja legyen tányérszerű. És fehér. Takarmányozásnál válasszunk apró szemű összetétellel rendelkező takarmányt. Vedléskor jó hatású a vedlés elősegítő tea. Ami segít a tollképzésben. Kimondottan erre a fajtára jellemző betegséget nem ismerek (pl.: karriereknél a trichomonas, az orrdudorok végett.) Összegezve: egy jó vitalitással rendelkező könnyen és viszonylag jól tartható galambfajtáról van szó. És elég jó tenyészetek találhatók az országban.

Én nagyon bízom benne, hogy ez fajta nem fog eltűnni a kedvelt fajták sorából, mert kár lenne érte, és sokkal több egyedet találunk belőlük a kiállítási ketrecben majd. Büszke vagyok, hogy ezt a kiváló magyar fajtát tarthatom és tenyészhetem, de persze bármilyen madárról is van szó a lényeg, hogy magyar legyen, mert az ilyen mindig közelebb áll az emberek szívéhez.



Budapesti tükrös keringő
Budapesti tükrös keringő

Származási hely: Budapest és környéke, de bizonyos, hogy ősei a múlt század végén Bécsből kerültek a magyar fővárosba. Közös tőről - valószínűleg a bécsi rózsás keringő - fakadva sok a küllemi hasonlóság a mai bécsi fehér pajzsos és a budapesti tükrös fajták között.

A küllem főbb jellemzői: Közepes termetűnél valamivel kisebb, zömök testű, alacsony, közel vízszintes testtartású fajta.

Fej: A testhez viszonyítva közepes nagyságú kerekded, de tompított élei és sarkai sejtetik a koponya kisfokú szögletességét. Az enyhén domborodó homlok, tompított élű töréssel hajlik a közel lapos fejtetőbe, mely aztán a tarkón át, meredek íwel fordul a nyak hátsó élébe. A simafejűek mellett előfordulnak fésűs példányok is, ahol a széles konty a fej hátsó részéhez simul, s enyhén elálló éle hozzávetőlegesen a fejtető magasságáig ér, két oldalt a fülek tájékán tollforgóban (rozetta) végződik.

Szem, szemgyűrű: Meglehetősen nagyok, kissé kidomborodók. Az írisz gyöngyszínű, tejkék árnyalattal, erezettség nélkül. A kétsoros szemgyűrűk finom szövetűek, sima felületűek, sápadtak vagy halvány sárgás árnyalatúak.

Csőr: A közepes hosszúság alsó határán, aránylag vastag, kúp alakú. Tompa hegyű, enyhén lefele irányuló. A felső káva hegye az alsó káva csúcsára hajlik. Az orrdudorok simák, alig kiemelkedők, enyhén porozottak. A csőrszaru mindig világos.

Nyak: Közepes hosszúságú, erős alapból indulva a fej felé elvékonyodó, függőleges tartású. A toroktáj ívben kerekített.

Mell: Széles, jól izmolt, enyhén előredomborodó, kissé emelt tartású.

Hát: A vállak között széles, hátrafelé fokozatosan keskenyedő és közepes fokban lejtő. A szárnyak jól takarják.

Szárnyak: Pajzsban szélesek. A közepes hosszúságú evezők a kormánytollakra fekszenek, s azok végét csaknem elérik. A válibúbok takaratlanok.

Farok: Közepes hosszúságú, keskeny, iránya a hát lejtését törés nélkül követi, a Vége a talajt nem érinti. A kormánytollak száma 12.

Lábak: Közepes hosszúságúak, mérsékelten tág lábközből nőttek. A combokat a has tollai csak részben takarják. A csüdök és az ujjak tollatlanok, élénkvörösek. A karmok színe a csőrével egyezően világos.

Tollazat: Tömött, a testhez feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok: A fehér szárnypajzsok kivételével a teljes tollazat színes. Elfogadottak meggyvörös és telt sárga színekben illetve színárnyalatokban.

Súlyos hibák: Nagy, aránytalan felépítésű test. Durva, gömbölyű fej. A kívánatosnál alacsonyabban, illetve túl magasan tűzött, valamint a rendezetlen fésű. Keskeny, durva szövetű, pirkadt vagy vörös szemgyűrűk, szűk szemnyílás, vérerezett szivárványhártya, vékony, hosszú, pigmentált hegyű csőr. Rövid, vastag nyak, hosszú vagy tollas lábak, lógó szárnyak, pigmentált karmok. Fehér hát illetve derék, a farokfedő és -támasztó fehér tollai. Lisztes vagy kékes árnyalatú evező- és kormánytollak.

Enyhe hibák: Előírtnál emeltebb melltartás, s vele kapcsolatban kifejezettebben lejtő hát és farok.

Ertékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, alak, szín, rajz, csőr, testfelépítés.

Röpkövetelmény: 1 Óra hosszidő

Gyűrűméret: 7 mm

 

 

Ceglédi rövidcsőrű szívhátú

 

Ceglédi rövidcsőrű szívhátú

Származási hely: Magyarország, Cegléd.

A küllem főbb jellemzői: Közepesnél kisebb testű, 20-23 cm hosszú és 17-18 cm magas, szilárd testfelépítésű, kecses tartású galamb.

Fej: Szélesség és hosszméretei majdnem azonosak. Homloka telt, magas, széles.

A fejtető kissé bemélyedt, a tarkó tompítottan sarkos.

Szem, szemgyűrü: A szem közepes nagyságú, tágra nyitott, kissé dülledt. Színe sötét (bükkönyszem). A szemgyűrű közepes szélességű, finom szövetű, kétsoros, színe sárga.

Csőr: Kissé lefelé irányuló, rövid, vastag, kúp alakú, világos, zárt, hossza 8-10 mm.

Az orrdudorok kicsik, fehéren porozottak.

Nyak: Függőleges tartású, fokozatosan elvékonyodó. A toroktájék kimetszett.

Mell: Széles, enyhén előredomborodó.

Hát: Kissé boltozott, a farok felé lejt.

Szárnyak: Testhez állók. Az evezők hegye a kormánytollakon fekszik, de azok végét nem éri el. Az ellenkező oldaliak nem kereszteződnek.

Farok: Keskenyre zárt, rövid, a hát lejtését követi, vége az evezőtollakon kissé túlér. A kormánytollak száma 12.

Lábak: Közepes hosszúságúak, széles közből nőttek, tollatlanok. Színük piros, a karmok szaruja világos.

Tollazat: Feszes, tömött, fényes.

Szín és rajzváltozatok: Csak szívhátú rajzzal fordul elő. Az előke hossza 5-8 cm ívben záródó. A fejen a csőrtől a fejtető közepéig érő színes folt (hód) rajz helyezkedik. A szemgyűrű és a homlokfolt között mindkét oldalon keskeny fehér tolimező húzódik. Minden alapszínben elfogadott.

Súlyos hibák: Alacsony vagy magas állás, laza, fénytelen tollazat. Keskeny kicsi fej, szilvafej, a fej hátsó részén a sarkosság hiánya. Kicsi, mélyen ülő szem. Hosszú, vékony, kampós, jelzett csőr. Nagy, rücskös orrdudorok, ívelt nyak. Keskeny mell, nyitott hát, lógó szárnyak, a kormánytollakon túlérő evezők. Felfelé irányuló, hosszú, legyezőszerű farok. Tollas láb. Sötét karmok. Nyitott előke, a szívhát tarkasága, durva rajzhibák.

Enyhe hibák: Elénk vérmérséklet hiánya, a faroktámasztó tollak tarkasága, fejtető közepén túlérő homlokfolt, kisebb rajzhibák.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrűk, csőr, alak, lábak, állás, rajz, szín.

Gyűrűméret: 7 mm

 

Csepeli magasröptű hófehér keringő

 

Csepeli magasröptű hófehér keringő

Az egyik legismertebb keringő fajtánk. Magyarországon az 1940-es évek óta tenyésztik és röptetik. Minden röpgalambot tenyésztő sporttárs részéről felmerülhet a kérdés vajon milyenek ezek a galambok? A fajta tenyésztésénél nyugodtan számolhatunk azzal, hogy az állományunk létszáma rövid időn belül megduplázódik. Én is halottam már más tenyésztőktől: „Minden dúcod tele lesz, ha fehéreket kezdesz el tenyészteni!”. Miért is van ez?

A válasz nagyon egyszerű. A szoktatás és röptetés ideje alatt kevés egyed veszik el. A galambok gyorsan megtanulják, hogyan kell beülni a galambházba és rövid időn belül helyet foglalnak maguknak a fiatalok dúcában is. A tenyészállomány a megfelelő tartástechnológiai viszonyok mellett szinte minden fiatalt felnevel.

A hímek és tojók egyformán kiveszik a részüket utódaik gondozásában. A költőpárok saját területüket védik a néhány napos fiókákat ritkán és rövid időre hagyják őrizetlenül. Más, idegen fészkekben csak akkor foglalnak helyet, ha túl kicsi a saját helyük ahhoz, hogy újabb tojásokat rakjanak le. A szomszédokkal inkább csak a párosítás elején csapnak össze, de miután megtanulták kinek hol a helye már ritkán alakulnak ki komolyabb „viták”. Arra azért ügyelni kell, hogy páratlan egyedek ne legyenek a tenyészetben.

Néha egy-egy pár sehogyan sem akarja elfogadni az általunk kínált lehetőségeket és a leglehetetlenebb helyen rak fészket, hogy a takarításban akadályozzon minket. Az ajtóba, vagy éppen a tojótányér mellé. Én nem bántottam őket, csak akkor, ha nagyon útban voltak és korlátoztak a galambházban való mozgásban, vagy az etető mellett akartak költeni.

A takarmányozás minőségére nem érzékenyek a galambok. Egy közepes minőségű keverékkel szép fiatalokat nevelnek egész évben. A közepes nagyságú kukoricát szívesen fogyasztják a galambok, de a kisebb fiókokat könnyebben jól tudják tartani a szüleik, ha nem túl nagyszemű a takarmány összetétele, ezért én aprómagokkal egészítettem ki a tenyészállomány keverékét. A dinamikus testtömeg gyarapodás miatt érdemes valamilyen hüvelyes magot tartalmaznia a takarmánynak. Ezek magasabb fehérjetartalmúak a gabonamagoknál, igaz, hogy a beszerzési áruk is magasabb. Leggyakrabban a borsót, és bükkönyt használjuk. Könnyen beszerezhetők és a galambok is kedvelik. Jó kiegészítő még a kölessel majdnem megegyező nagyságú olajos magunk a repce is. Fészekállapottól függően a galambok előnyben részesítik ezeket a magokat a gabonafélékkel szemben. A fiatalok jól felnevelkednek szüleik mellett, de elkülönítve a fiatalok dúcában is megállják a helyüket. Kinek mennyi hely áll rendelkezésére a tenyésztés folyamán. A csepeli hófehér keringő közepes takarmányigényű, középhosszú csőrű röpgalamb, ezért más fajtájú röpgalambok nevelésére is jól alkalmazható (dajka). Nálam az év első felében a magasröptű magyar deresek fiait nevelik. Miután a versenyekre már nem kell a deres fiatalok utánpótlásáról gondoskodni, vagy éppen nincs áthelyezhető fiók saját fehér utódaikat nevelik és csak ősszel választom szét a párokat.

A fajta nevéből is kiderül, hogy csak fehér színben tenyésztik semmilyen más szín és rajzváltozata nincs. A fajta jellegzetessége hófehér tollazata. Nem voltam túl szigorú ezen a téren. Tapasztalataim azt mutatták, ha az első vedlés után megjelent néhány színes tollvég, (szürke, ritkán vöröses árnyalatban) vagy színes bab, vagy folt néhány egyeden, ettől még ugyanolyan hasznos tagjai lettek a röpcsapatnak, mint fehér tollú társaik. Az ilyen galamboknak a száma elenyésző, nálam olyan 3-4 % körüli volt.

Más a helyzet, ha a színes tollak mellé még feketén jelzett csőrkáva vagy világos szivárványhártyájú gyöngyszem párosul a sötétbarna (bükköny szem) szemszín helyett. Ezek már nem csepeli hófehérek. 1-2 db ilyen galambom nekem is volt. Mindig hófehér párral. Így neveltek csepeli hófehéreket és néha jelzőként tagjai voltak a röpcsapatnak. A csüdöt és az ujjakat takaró tollakkal (gatya) annyira ritkán találkoztam, hogy nálam ilyen szálló galamb nem is volt, ha mégis előfordult már kiskorában kiszelektáltam az állományból.

A fehér színük ellenére szinte mindig tiszta és rendezett a tollazatuk. A havonta 1-2 alkalommal eléjük rakott fürdetőt nagyon szeretik. Egymást lökdösve kezdik a fürdést, végül néhány darab úgy elázik, hogy alig bír felröpülni a pihenőhelyére.

A tenyésztőt meglátogató barátok első kérdései között szinte midig szerepel a „Meg tudod különböztetni őket?”, vagy a „Honnan tudod melyik, melyiknek a párja?”. Valóban nehéz dolog lenne a tizenöt-húsz pár egyforma színű galambot megkülönböztetni egymástól, hiába van minden egyednek egy kis saját egyénisége a külső jegyek alapján egyszerűbben és gyorsabban lehet szétválogatni, rendszerezni őket. Szerencsére az évente változó színű gyűrűk az egyedi azonosító számokkal segítik a beazonosítást. Ezenfelül a jelzőgyűrűk szinte teljes tárházát érdemes felhasználni ekkora állománylétszám esetén. A szárnypajzsra, vagy egyéb jól látható helyekre festett színes foltokat, jeleket csúnyának tartom. Sohasem alkalmaztam a tenyészállományomban.

A fiatalok szoktatásakor gyakran megjelöltem így egy-egy kiemelkedő, vagy rosszabb röpképességű galambot. Helyhiány esetén a különböző korú egyedeket is így jelöltem, ezzel megkönnyítettem a kieresztés előtti szétválogatást. Később ennek már semmi jelentősége nem volt. Miután összeszoktak már egyszerre ki lehetett engedni őket és legkésőbb az őszi vedléssel teljesen eltűnt a tollazatról.

Mindent összefoglalva egy csepeli hófehér állomány nagyon szép, egységes látványt nyújt galambházban és levegőben egyaránt.

 

Debreceni pergő

 

Debreceni pergő

Származási hely: Debrecen és környéke

A küllem főbb jellemzői: Közepes nagyságú pergőfajta, mely viszonylag hosszú, széles tollakból álló, ferdén felfelé irányuló farka, valamint lógó szárnyai következtében valamivel nagyobbnak látszik. Törzse középmagas lábain vízszintesen nyugszik. Jellegzetes tartását enyhén emelt, széles melle, kissé lejtő rövid háta, keskeny dereka és felfelé irányuló, a végén a vállbúbok között mért távolságot 1-1 cm-rel túlhaladó szélességű farka adja meg.

Fej: A test nagyságához viszonyítva kicsi, két oldalról lapított. Az enyhén domborodó, mérsékelten széles homlok az ívelt fejtetőbe törés nélkül megy át, az pedig ugyancsak törés nélkül folytatódik a jól kerekített tarkóban.

Szem, szemgyűrű: Szemei a pofák közepén helyezkedő gyöngyszemek, a pupillák kerekek és lehetőleg minél kisebbek. A szemgyűrű finom szövetű, kétsorosan redőzött, halvány pergamen színű.

Csőr: Erős alapú, egyenes és enyhén lefelé irányuló, végén kissé hajlott. Hossza a csőrzugtól mérve 17-20 mm. A csőrgerinc és a homlok enyhe töréssel találkozik.

Az orrdudor sima, szív alakú, középen osztott és fehéren porozott. A csőrszaru a tollazat színétől függetlenül mindig világos.

Nyak; Függőleges tartású, középhosszú, enyhén ívelt, a mellhez széles alappal csatlakozik, a fej felé fokozatosan elvékonyodik. A toroktáj kikerekített.

Mell: Széles, telt, kissé emelt, mérsékelten előredomborodó. A has rövid, hátrafelé enyhén lejt, tollai a combokat, s részben a csüdöket is takarják.

Hát: Rövid, hátrafelé enyhén lejtő, faroktőben elkeskenyedő. A nyakél, a hát, a derék és a felfelé irányuló farok vonala ívet képez.

Szárnyak: A test oldalaihoz lazán simulnak. A szárnybúbok jól kirajzolódnak, de a mell tollaival mérsékelten fedettek. Az evezők ferdén lefelé irányulnak, a hegyük a talajt és egymást érinti.

Farok: A zsírmirigy hiányával összefüggően a kormánytollak száma 14 vagy annál több, az általánosnál szélesebb zászlójú, hosszú tollból áll. A keskeny derékból induló kormánytollak enyhén kifelé irányulnak és egymásra cserépszerűen záródnak úgy, hogy a farok hátsó széle kissé boltozott, hossztengelye ideális esetben a talajjal 60 fokos szöget zár be. A szélső tollak hegyei között mért szélesség pedig 1-1 cm-rel meghaladja a váilbúbok közötti távolságot.

Lábak: Középhosszúak, a csüd és az ujjak a karmokig tollal fedettek.

Tollazat: A testet borító tollazat dús, a testhez zártan simuló. A lábujjakat borító tollak az ujjak közötti réseket csaknem takarják. A szélső ujjakról növő tollak kb. 2 cm hosszúak és ívben hátrahajlók.

Szín és rajzváltozatok: Előfordulnak: egyszínűek, babosak, háromszínűek (almondok), domináns vörösek (bronzok) és domináns sárgák.

Egyszínűek: fekete, vörös, Sárga, fehér, fekete szalagos kék, kék-, vörös- és sárga- fakó színben.

Rajzosak: fekete-, bronz-, kék-, vörös-, sárga- és ezüstbabosak fehér alapon, illetve feketebabos ezüstszürke alapon.

Háromszínűek: a fej, a nyak és a törzs krémsárgától mandulabarnáig változó alapszínén, valamint az evezőkön fekete babozattal. Az evezők színével megegyezően fehér derékon és az ugyancsak fehér kormánytollakon a kék babozat elfogadott.

Domináns vörösek és sárgák. különböző mélységű fénylő bronzvörösek vagy sárgák gyöngyházszínű farok- és evező-, valamint derék, -fenék, - és lábtollazattal. Az evező és kormánytollak vörösen tükrözöttek. A kormánytollak tükör- foltjai csak a zászlók alsó oldalán mutatkozhatnak. A lábtollak bronzvörössel elmosódottan szegélyezettek.

Súlyos hibák: A (fehérek kivételével) sötét, tört, erősen vérerezett szivárványhártya, vörhenyes vagy vörös szemgyűrű, sötéten jelzett, illetve sötét csőr. Az előírtnál domborúbb és szélesebb homlok, lapos fejtető, középen osztott, hézagolt (szétlőtt) vagy horpadt farok, hasadt genncű kormánytollak. Az előírtnál szembetűnően nagyobb vagy kisebb test, a farkon vagy a farok mellett hordott szárnyak. Hosszú, egyenes hát, vízszintes faroktartás, szabadon álló, takaratlan combok, magas lábak, nagy lábtoll, sarkantyússág, harisnyás vagy tollatlan csüd, illetve ujjak. A bronzok derekának erezettsége, faroktollainak szabálytalan (felületre törő, szárba futó, vagy farokvégig érő) tükrözöttsége. Foltosság (színtől és rajziól függetlenül) kizár a bírálatból.

Enyhe hibák: A felső csőrkáva hegyének sötét foltja fekete, feketebabos és háromszínű példányok esetében. A szivárványhártya enyhe erezettsége, egysoros szemgyűrű, a mell tollaival borított szárnybúbok, az ujjak hiányos tollazottsága. Babosaknál az egyenlőtlenül helyezkedő tarkázottság.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, alak, állás, toliszerkezet, szín, rajz.

Röpkövetelmény: 2 óra hosszidő és 400 pergési pont.

Gyűrűméret: 8 mm

 

 

Forrás: http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/magyar-allatfajtak/6.html

 

 

Címkék: magyar állatfajok.

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Káposzta János 2 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 2 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 6 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 6 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

szilasi ilona 1 hete új blogbejegyzést írt: Amikor a macska ivarérett lesz.

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

szilasi ilona írta 1 hete a(z) Videók-Hírek-Cikkek. fórumtémában:

Vicces tábla jelent meg az orvosi rendelő előtt: mókás ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu