Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Állatbarátok Klubja

Még mindig a galambok.

Magyar autoszex tyúkgalamb

A magyar autoszex tyúkgalamb fajtát Forgács József 1965–1975 között tenyésztette ki.

Fő jellemzője, hogy nyugodt és jó szaporodóképességű, egy-egy szülőpár évente tizennégy utódot is fölnevel. A kifejlett hímek súlya elérheti az egy kiló 15 dekát, a tojóké pedig a 95 dekát is. Az autoszex jelleg arra utal, hogy amikor a fiókák kibújnak a tojásból, már látni rajtuk, hogy hímek vagy tojók lesznek. A tyúkgalamb elnevezés pedig azt jelenti, hogy nagysága a csirkéét meghaladja, és a testformája is hasonlít a tyúkéhoz.

Magyar csirkegalamb

Származási hely: Magyarország

A küllem főbb jellemzői: Kecses, tyúkidomú galamb, súlya 60-80 dkg. Rövid, széles. Mély törzsű, vízszintes tartású.

Fej: Erőteljes, széles. A fejtető enyhén nyújtott.

Szem, szemgyűrű: Élénkek, narancssárga vagy citromsárga szivárványhártyával. A fehérek sem lehetnek bükkönyszeműek. A közepesen széles szemgyűrűk húsvörösek.

Csőr: Közepesen vastag és hosszú. A középen osztott, sima felületű orrdudorok fehéren porozottak.

Nyak: Közepes hosszúságú, függőleges tartású, a törzs felé erősen vastagodó. A toroktáj kikerekített.

Mell: Széles, erősen izmos, kissé előredomborodó, a mell tollai a szárnybúbokat takarják.

Hát: Széles, enyhén nyújtott, közel vízszintes tartású.

Szárnyak: A testhez szorosan simulók, az evezőtollak a faroktollakon egymást enyhén keresztezik.

Farok: A farok hossza a test egészével arányos, emelten hordott.

Lábak: 8-10 cm hosszúak, 4-6 cm-es lábközzel, a térdizületben kissé előretört állásúak. A csüdök tollatlanok.

Tollazat: Jól simuló, tömött. Lehet egyszínű, szárnyszalagos, foltostarka, tigristarka és babos.

Súlyos hibák: Hosszú test, keskeny fej, alacsony állás, lógós szárnyak, laposan hordott farok.

Enyhe hibák: A szárnytollak kereszteződésének hiánya.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Alak, lábak, állás, testfelépítés, nyak, szárny, farok, csontozat, izomzat.

Gyűrűméret: 10 mm

Magyar díszposta

Származási hely: Dél-kelet Magyarország - elsősorban Gyula, és Orosháza városok, valamint a környező települések.

A küllem főbb jellemzői: Impozáns, jól izmolt, erős testfelépítésű, emelt meflű, lábtoflas utazóposta jellegű, de annál nagyobb testű és hosszabb galamb. Magassága 27-30 cm, hossza 37-40 cm.

Fej: A szemek között széles, a csőr irányába ékszerűen elkeskenyedő, minden irányban enyhén ívelt.

Szem, szemgyűrű: Narancsszínű, a szemboltok párhuzamosak, A szembőr enyhén durva szövetű, pergamen színű.

Csőr: Középhosszú egyenes, a felsőcsőrkáva hegye kissé lehajló. A sötét színváltozatok, a vörös kovácsoltak, vörös fakók csőrszaruja fekete. A kék fakók, sárga fakók, sárga kovácsoltak, sárgák, vörösek, fehérek csőrszaruja viaszszínű. A dereseké, a darabos tarkáké az alapszínnek megfelelő. A csőrdudor az idősebb galamboknál durvaszövetű, osztott és fehéren porozott.

Nyak: Függőleges tartású egyenes vonalú. Széles alappal indul a vállak közül, arányosan hosszú és a fej irányába elvékonyodó. A toroktáj nagy ívben kikerekített.

Mell: Szembetűnően emelt tartású telt, széles és jól lekerekített.

Hát: A vállak között széles, a farok irányába ékszerűen elkeskenyedő, takart. Az ideális lejtése: 35-40 fokos.

Szárnyak: Testhez simulók, erőteljes pajzsúak. Az evezők a kormánytollak szélein nyugszanak, nem keresztezik egymást, a kormánytollak végeinél kb. 3 cm-el rövidebbek. A szárnybúbok szabadon állók.

Farok: Erősen zárt, maximum 2 toll szélességű, a hát lejtését törés nélkül követi, a talajt csaknem érinti. Kormánytollak száma 12. A zsírmirigy kifejlett.

Lábak: A közepes hosszúságú lábak combján jól fejlett sarkantyútollak, a csüdökön és az ujjakon erős 3-5 cm hosszú tollakból álló, jól rendezett taiptollazat foglal helyet, amelyben az előre irányuló tollak nem kívánatosak. A karmok színe a csőr színével megegyező.

Tollazat: Dús, és a testet feszesen takarja. A színek teltek, élénkek. A tollazat egészségesen fénylő, lakkos csillogású. Legfőképpen a nyakon található fémes csillogás, tolipúdere erőteljes.

Szín és rajzváltozatok: Elfogadott minden postagalamb színben.

Súlyos hibák: Lábtoll hiánya, rövid szárny és farok, vízszintes állás, rövid nyak, aránytalanul kicsi fej, gerle csőr, keskeny, horpadt mell, laza tollazat.

Enyhe hibák: Kívánatosnál keskenyebb fej, a homlok és a csőr találkozásánál lévő enyhe törés, vékony nyak, vékony csőr, a párhuzamostól kicsit eltérő lábak.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, alak, toliszerkezet, csőr, csőrdudor, szín, fény.

Gyűrüméret: 10 mm

Magyar óriás galamb

Õshonos magyar fajtánk, nemzeti büszkeségünk egyike a Magyar Óriás galamb. Kitenyésztésével kapcsolatos, pontos írásos anyag nem áll rendelkezésünkre, de az apáról fiúra terjedõ szájhagyományok alapján a török világból maradt ránk. Évszázadokon át a nevét is innen kapta.

Balassa György 1901-ben kiadott könyvében Magyar házigalambnak mutatja be az olvasónak...

Az idõben, az Nagyalföld városaiban tenyésztették elsõsorban. Csongrád vármegye büszkesége és különlegességét képezte, bár a szomszédos vármegyékben is el van terjedve. (Balassa György) Winkler János 1925-ben kiadott könyvében már Óriás magyar tollaslábú házigalambnak nevezi. Tenyésztési helyként õ is Csongrád és Szentes környékét említi, de már az ország más területein is megtalálhatók. Ekkor még csak fehér színben fordul elõ. A szerzõ felháborodva írja könyvében, hogy egyesek még ma is Búbos-gatyás galambként emlegetik ezt a gyönyörû galambunkat. Õseink tulajdonképpen a házigalambból tenyésztették ki. Az alföldi tanyavilág és a falvak ma is jellegzetes fajtája. Az ott élõ parasztemberek tenyésztették ki, mint jól költõ haszongalambokat. Szegeden és környékén ma is Parasztgalamb néven ismerik.

Ma már idõs tenyésztõkkel, barátaimmal beszélgetve arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy a mi Magyar házink valójában török fajtából lett kitenyésztve. Errõl az álláspontról írtak már elõttem is többen szakírók és kollégák Jómagam is úgy tudom, hogy a Római a Magyar begyes, egyes Dobos galambfajták a Parókás, de talán a Pomerániai begyes is kapott némi szerepet a fajta kitenyésztésében. Arról viszont semmi írásos, vagy bizonyítható anyagunk nem maradt, hogy a török kivonulása után kik, mikor és hogyan alakították ki a Magyar házigalamb õsét.

A mai fajtánk a nagysága ellenére is kecses, finom, elegáns, kedves, ami egy királynõnek tulajdonsága általában. Az Óriásúság és a részletek teljes szépsége együtt teszi impozánssá a látogatók, és kívánatossá a tenyésztõk szemében. Azaz, nem húsgalamb és nem díszgalamb, hanem Magyar Óriás.

Magyar óriásbegyes

Származási hely: Magyarország

Összbenyomás: igen nagy, elsősorban, hosszú (55-60cm). Alacsony, tág lábállású, hatalmas, gömbölyű ballont fuvó begyes fajta. Egyedül rá jellemző nyugalmi állapotban is laposan ívelt hát és has vonallal, kormánytollakon fekvő és azon túlérő evezőkkel. Az evezők végei a kormánytollakon túl kismértékben keresztezik egymást.

Fej: sima, hosszúkás. A homlok középmagasan domborodó. A fejtető enyhén lapított, a tarkó hosszan ívelő. A testhez harmónikusan illeszkedik.

Szem: A fejhez képest arányos méretű. A fehérek és túlnyomóan fehérrel tarkázottak írisze sötét, Bükkönyszem. A színeseké sárga.

Szembőr: egysoros keskeny és sima felületű. Színe szürkés vagy vöröses, a toll színéhez igazodva. A fehéreké VÖRÖS, sárgák, vörösek és ezek rokonszíneinek Világos-pacal színű.

Csőr: Hosszú, tőben erős, a hegye felé elvékonyodó és kissé lefelé hajló. Fúváskor az alsó káva nem látszik. A fehér, a túlnyomóan fehérrel tarkázottak, a vörös és sárga egyszínűek, ezek babos, tarka illetve deres változatainak, valamint a sárgafogó szallagosok és sárgakovácsoltak csőrszíne: Világos-szaru színű. A vörösfakó szallagos, valamint a vöröskovácsolt, a fekete, a kékfakó szallagos, feketeszallagos kék, kékderes, kékkovácsolt, és ezekkel babozottak illetve ezekkel a színekkel túlnyomóan tarkázottak csőrszíne: Fekete. Az orrdudor sima fehérrel porozott.

Nyak: Hosszú a felfújt begy teljesen körülfogja, amely ilyen állapotban gömb alakú. A tarkó levegővel telített de úgy hogy a test felső vonalának az ívét ne törje meg. A felfújt begy alsó része a test alsó vonalából előre irányba elfűzés nélkül kiemelkedik.

Mell: széles jól izmolt, mérsékelten emelt. A melcsont vonala egy vonalat képez a kloákával.

Hát: vállban széles. A derék írányába enyhe ívvel lejt és fokozatosan keskenyedik.

Szárny: hosszú kardalakúan ívelt és testhez simul. A széles evezőtollak egymást fedik és kormánytollakon fekszenek úgy, hogy azon min 4 cm-rel túlérnek és végeik kis mértékben keresztezik egymást. Az evezők fesztávolsága 115-130cm.

Farok: Hosszú, zárt, nem széles. Tollainak száma: 12 db.

Lábak: rövidek, párhuzamosak A lábköz széles. A csüd és az ujjak tollatlanok, vörös színűek. A karmok a csőr színével megegyeznek. Gyűrű méret: 10 mm.

Tollazat: Dús, selymes tapintású. A testhez lelógás és hézagmentesen simuló.

Szín és rajz változatok: a tiszta és mély tónusok a kívánatosak.

Egyszínűek: fehér, sárga, vörös, fekete
Szalagosak: fekete szalagos kék, kékfakó szalagos, sárga és vörösfakó szalagos.
Deresek: kékderes fekete szalagokkal, vörösderes vörös szalagokkal, sárgaderes sárga szalagokkal.
Kovácsoltak: kékben, vörösben, sárgában
Babosak: fekete,kék vörös és sára babozottsággal
Tarkák: A babosokkal megegyező színekben
Csaposok: A babosokkal megegyező színekben, mindkét oldalon azonos számú 6-8 fehér karevezővel.

Magyar szarka keringő

A cikk módosut:

A hivatalos fajtaleirást átküldöm képként, az elöbbi linken a fajta kialakulásának folyamán korábbi fajtaleirást közölnek. Obetkó Miklós - elnök- Békéscsaba tel: 06/702009050 magyar szarkagalamb klub elnökének jováhagyásával küldöm el mellékletként a jelenleg hivatalos fajtaleirást. ( Elküldte: Preszter István)

MAGYAR SZARKA KERINGŐ (módosított fajtaleírás- 2012.09.09)

Származási hely: Magyarország, Törökszentmiklós és vidéke

Összebenyomás:

Közepes keringő nagyságú, mérsékelten emelt melle következtében kissé meredek testtartású keringő fajta. A törzse a farok irányába enyhén lejt. Hossza a begytől a kormánytollak végéig 24-26 cm. Magassága 22-24 cm.

Fajtajegyei:

Fej: Enyhén nyújtott ívvel határolt, mely elöre a homlokon át, törés nélkül folytatódik a csőrben. Ilyenképpen annak hegye kissé lefelé mutat. A tarkótáj legömbölyítve csatlakozik a nyak hátsó éléhez.

Szem: Gyöngyszem, de a szivárványhártya enyhén vérerezett. A finom szövetű szemgyűrűk kétsorosak, sima felületűek, halványak, enyhe sárgás árnyalattal.

Csőr: Hossza a csőrzugtól a kávák hegyéig 22-25 mm, töben vastag, a felső káva az alsó káva hegyére fordulva kissé lefelé mutat, a feketék és kékek felsőkáva hegye jelzett lehet. Az orrdudor sima felületű, fehéren porozott.

Nyak: Viszonylag erös tőből eredve, a fej felé elvékonyodik, közepes vastagságú és hosszúságú. Tartása függöleges, a toroktáj kis ívben kimetszett.

Mell: Széles, jól izmolt, enyhén elöredomborodva, mérsékelten emelt. Alsó része körívben fordul a combok elé.

Hát: A vállak között széles, a farok felé fokozatosan keskenyedve, egyenes vonal mentén enyhén lejt.

Szárny: Pajzsban széles, a hátat jól takarja, a szárnybúb fedetlen. A hosszú evezök végei a farokra fekszenek, de az ellenkező oldalaik hegyei nem kereszteződnek.

Farok: Közepes hosszúságú, iránya a hát lejtését törés nélkül követi. A kormánytollak keskenyre zártak, végük az evezök hegyén kissé túlér, de a talajt nem érintik. Számuk 12.

Láb: Közepes hosszúságú, viszonylag tág állású. A rásimuló, apró tollakkal fedett combok takaratlanok, a csüd és az ujjak tollatlanok, élénk vörösek. A karmok szarujának színe a csőrével egyező.

Tollazat: Tömött, a testre feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok:

Jellegzetes szarkarajzúak, fekete, kék, vörös, sárga, szalagnélküli kékfakó és olaj színekben. A kékek kormánytollai fekete farokpántot viselnek. Szines a fej, a nyak (a mellcsont tarajának hegyéig) a hátszív, valamint a farok fedő és támasztó tollaival együtt. Fehérek a szárnyak, a has és a comb tollai.

Súlyos hibák:

Gyenge csontozat, keskény, éles mell, durva, magasan ívelt, homlokos fej, hosszú, vékony nyak, pirkadt szemgyűrűk, az erösen vérerezett szivárványhártya, harisnyás csüdök, a feketék és a kékek kivételével a jelzett csőrszaru; laza, ritka tollazat.

Értékelés sorrendje:

Összebenyomás, fej-szem, szemgyűrű-alak-csőr-állás-rajz-szín.
Röpkövetelmény: 1 óra hosszidő
Gyűrűnagyság: 7 mm

A Magyar szarka keringő galamb kialakulásának, tenyésztésének története,fajtaleírása

A Magyar szarka keringő kialakulása.

A fajta kialakulásának a múlt homályába vesző kezdetére, és ennek a kezdetének a felkutatására, megismertetésére az sarkallt, hogy egymástól egyre inkább eltérő időpontok, történetek, mondhatnám elképzelések jelentek meg eddig is nyomtatásban és forognak közszájon a fajta bölcsőjének számító Törökszentmiklóson és környékén.

Persze az eltérő elképzelések nem mindig zárják ki egymást. Vannak, akik a fajta „életét” a fajta elfogadás időpontjától számítják, vannak, akik a jóval régebbi időktől, amit esetenként írásos emlékek is alátámasztják.

Abban valamennyi visszaemlékezés megegyezik, hogy az indulás Molnár Imre bácsi a jó nevű ácsmester portájáról történt. Az 1930-as évek elején Ő, mint köztudottan megszállott galambász a Belgiumban élő rokonától 2-3 pár különböző színű szarka rajzú galambot. Ezek a visszaemlékezések szerint viszonylag kistestű tipikus keringő galambok voltak. A galambász körökben hamar híre ment és több galambász is megcsodálta az „új szerzeményeket”. Az akkor galambászok közül ezek elsősorban a rajzos galambokat tenyésztők körében arattak sikert, ezt bizonyítja, hogy akik a szaporulatból vittek többnyire a szolnoki keringők mellett tenyésztették.

A szaporaságuknak, a jó nevelőképességüknek ellenálló képességüknek köszönhetően néhány év alatt jelentős állományok jöttek létre. A már említett Molnár Imre bácsi mellett a negyvenes évekre jó állománnyal rendelkezett Túri Béla és Fehér Mihály, akik együtt tenyésztettek, hiszen egy portán laktak, ott volt mindkettőjük állománya.
Mindenképpen említést érdemel Hinek János, aki főként szolnoki keringőket tenyésztett és ezek mellett tartott jó szarka állományt, vagy Hajdrik János, akinek a dúcában főként szarkák voltak. Nyeső József villanyszerelő is tartott pár darabot kedvtelésből.

A második világháború utáni időkben egyre nagyobb létszámban található volt a városban a fajta, amit különböző bekeresztezések folytán egyéni ízlések szerint tenyésztették és hajtották.
Hatalmas falkák szálltak délutánonként a város felett. Meg kell említeni, hogy ezek a madarak, ha küllemre nem is, de tájékozódó képességben kiválóak voltak. A 60-as évekre kialakult egy a többségi ízlésnek megfelelő típus a fajtán belül, amit már tudatosan tenyésztettek, és a küllemi jegyeket szilárdan rögzítették.

A tenyésztők egyre többször hasonlítgatták össze kedvenceiket, és egyre többször vitáztak. Szükségessé vált 30-35 év után egy írásban rögzített standard megfogalmazása. A kemény viták után a végső lökést az adta, hogy 1968-ban Németh István és társai nevezetek az országos kiállításra. Itt a fajta bírálatát elutasították. Mert nem volt elfogadott fajta leírása.

Elengedhetetlenné vált az egységes fajtaleírás elkészítése, amely 1970-re öltött formát. 1970-ben a törökszentmiklósi kiállításon először bírálták rögzített fajtaleírás alapján a szarkákat, akkor még törökszentmiklósi szarka néven. Még ebben az évben benyújtották a leírást a Magyar Galambtenyésztők Szövetségéhez. Ezt követően 1971. január17.-én Törökszentmiklóson, a Vasas Kultúrház termeiben rendezett kiállításon a Szövetség képviselőinek jelenlétében, Mezei Sándor és Varga József szakmai irányítása mellett, került végleges formába a dokumentum, amely szintén az ő javaslatukra már, mint a Magyar Szarka fajtaleírása került jegyzőkönyvvezetésre.

Ezen a kiállításon több mint 70 db madár egyedi ketrecekben, és még több volier került bemutatásra. Meggyőződésem, hogy a fajta e jelentős dátum óta is töretlen fejlődésen megy át, és ha egyedszáma , tájékozódó képessége csökkent is az évek folyamán, népszerűsége nem valószínű, hiszen 60-80 egyedszám ugyanúgy megtalálható a kiállításokon, mint évekkel ezelőtt.

Megítélésem szerint egyedszáma nem gyérül jobban, mint a többi fajtáé, hiszen az urbanizáció egyformán sújtotta őket. A tájékozódó képesség csökkenése a zárt tartás következménye, amit sajnos a tenyésztők idéztek elő. Emlékszem az első pár galambomra a 70-es évek elején, (ami abban az időben Törökszentmiklóson csak szarka lehetett), egy évi szoktatás után, a vedlést követően a tetőre sem tették a lábukat úgy tértek haza a dúcba, ahonnan kaptam őket!
Polgár Béla, Törökszentmiklós

Magyar szarka keringő galamb

A Magyar szarka keringő galamb /Columba domesticus gyrus pica Hungaricus/ új, a közelmúltban kitenyésztett fajta. Először és hivatalosan Budapesten, az 1971. évi Országos Galamb kiállításon mutatták be a törökszentmiklósi tenyésztők. Kitenyésztésének helyén Törökszentmiklóson és környékén , jelenleg több mint 2000 pár törzsgalamb található ebből a fajtából. Ez olyan jelentős mennyiség, hogy szükségszerűnek tartjuk az ismertetését.

Magyar szarka keringő galamb standard leírása:

Beosztása: Középnagyságú , arányos testfelépítésű mérsékelten meredek testtartású hosszúcsőrű,keringő fajtához tartozik .
Kitenyésztési helye: Törökszentmiklós és környéke.
Röpstandardja: 1 óra hosszidő .
Összbenyomás : Élénk vérmérsékletű , hosszúcsőrű ,keringő típus.
Értékelés : 15 pont.
Testfelépítés ,testtartás : Hossza a begytől a kormánytollak végég 24-27 cm.
Magassága 22-24 cm.Törzse a farok irányába enyhén lejt.A nyak közepes hosszúságú,
a testtel arányos ,függőleges tartású ,tőben vastag, a fej felé vékonyodó. A mell széles,domború és izmos. A hát a váll felé széles, a farok felé enyhén vékonyodva lejtő ,a farok felé enyhén vékonyodva lejtő, a farok vonalával egyirányú .A szárnyak jól fejlettek, testhez simulóak, a faroktollakon fekszenek. A vállbúbok a törzsből enyhén kiemelkednek ,a szárnyak hegyei a faroktollak végeit nem érik el. A farok keskeny és zárt, közepes hosszúságú a kormánytollak száma 12 db. A lábak széles mellközből nőttek, a csüd és az újjak pirosak és tollatlanok. (Értékelés 25 pont) .
Fej,szem,csör:A fej a testhez viszonyítva arányos, a fejtető enyhén ívelt .A homlok vonala a csőr genin vonalát törésmentesen enyhe ívben követi. A tarkó lekerekített. A szem szivárvány hártyája fehér ,enyhén vérerezet .A szemgyűrű kétsoros sárgásszínű. A csőre a szájzugától a kávák végéig 22-25 mm, tompa, kissé lefelé irányuló ,színe világos ,enyhén rózsaszínű. Kivéve a feketéknél és a kékeknél ,ahol a felső csőr kávája hegyén halvány sötét jelzés van. Az orrdudor sima felületű ,fehéren porozott, a csőrhöz szorosan simul. (Értékelés 25 pont)
A tollazat színe ,rajza,szerkezete : A fej, nyak ,mell, hát, fartő és a farok színesek. A szárnyak ,a has és a láb tollai, fedett részei fehérek. A szarka rajz színhatára kb.1 cm-re takarja el a mellcsont elejét. Előfordulnak: Fekete ,kék ,sárga, vörös ,szürke és máj színben. A kékek kormánytollainak végeit sötét farokpánt díszíti . A tollazat tömött a testhez szorosan simul.(Értékelés 25 pont)
Egészségi állapot:Ápoltság ,röpkészség .(Értékelés 10 pont)
Súlyos hibák: Gyenge csontozat , keskeny , éles mell. Silány ,ritka tollazat , durva homlokos fej, aránytalan hosszú ,vékony nyak , erősen vörös szemgyűrűk, harisnyás lábak , a feketéknél és kékeknél egyszínű sötét csőr.
Enyhe hibák: Lapos húzott fej, az előírtnál meredekebb ,illetve laposabb testtartás ,enyhén lefutó lábszárak ,csekély rajzhiányosságok ,a mellen és a háton matt színek.
Fenti standard leírást a Magyar Galambtenyésztők Szövetségének Országos Röpszakosztály megbízottja jelenlétében a faját tenyésztők csoportja és a törökszentmiklósi 59. sz. egyesület vezetősége állította össze.

Törökszentmiklós,1971.január .17.

Mezei Sándor orsz. szakoszt. titkár
Strubán Gusztáv orsz. szakelőadó
Varga József orsz. szak. ügyvezető

Standard felülvizsgáló bizottság tagjai:
Sebők József, Tóth János, Hamar Ferenc, Horváth Antal, Németh István, Sebők István, Bálint István elnök.

És most a régi, helytelen leírás (még nem töröltem. - Lóránt):

Származási hely: Magyarország, Törökszentmiklós és vidéke.

A küllem főbb jellemzői: Közepes keringő nagyságú, mérsékelten emelt melle következtében kissé meredek testtartású keringő fajta.

Fej: Enyhén nyújtott ívvel határolt, mely előre a homlokon át, törés nélkül folytatódik a csőrben. Ilyenképpen annak hegye kissé lefelé mutat. A tarkótáj legömbölyítve csatlakozik a nyak hátsó éléhez.

Szem, szemgyűrű: A lapos fejív közepe alatt helyezkedő gyöngyszemek, de szivárványhártyájuk enyhén vérerezett. A finom szövetű szemgyűrűk kétsorosak, sima felületűek, halványak, enyhe sárgás árnyalattal.

Csőr: Hossza a csőrzugtól a kávák hegyéig 22-25 mm, tőben vastag, a felső káva az alsó káva hegyére fordulva kissé lefelé mutat, a feketék és kékek felsőkávahegye jelzett lehet. Az orrdudor sima felületű, fehéren porozott.

Nyak: Viszonylag erős tőből eredve, a fej felé elvékonyodik, közepes vastagságú és hosszúságú. Tartása függőleges, a toroktáj kis ívben kimetszett.

Mell: Széles, jól ízmolt, enyhén előredomborodva, mérsékelten emelet. Alsó része körívben fordul a combok elé.

Hát: A vállak között széles, a farok felé fokozatosan keskenyedve, egyenes vonal mentén enyhén lejt.

Szárnyak: Pajzsban szélesek, a hátat jól takarják, a szárnybúbok fedetlenek. A hosszú evezők végei a farokra fekszenek, de az ellenkező oldalaik hegyei nem kereszteződnek.

Farok: Közepes hosszúságú, iránya a hát lejtését törés nélkül követi. A kormány- tollak keskenyre zártak, végük az evezők hegyén kissé túlér, de a talajt nem érintik. Számuk 12.

Lábak: Közepes hosszúságúak, viszonylag tág állásúak. A rásimuló, apró tollakkal fedett combok takaratlanok, a csüd és az ujjak tollatlanok, élénk vörösek. A karmok szarujának színe a csőrével egyező.

Tollazat: Tömött, a testre feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok: Jellegzetes szarkarajzúak, fekete, kék, vörös, sárga, ezüst és olaj színekben. A kékek kormánytollai fekete farokpántot viselnek. Színes a fej, a nyak (a mellcsont tarajának hegyéig) a hátszív, valamint a farok fedő és támasztó tollaival együtt. Fehérek a szárnyak, a has és a comb tollai.

Súlyos hibák: Gyenge csontozat, keskeny, éles mell, durva, magasan ívelt, homlokos fej, hosszú, vékony nyak, pirkadt szemgyűrűk, az erősen vérerezett szivárványhártya, harisnyás csüdök, a feketék és a kékek kivételével a jelzett csőrszaru; laza, ritka tollazat.

Enyhe hibák: Lapos, húzott fej illetve homlok, meredeken ívelt tarkótáj. Előírtnál magasabbra emelt vagy mélyebben forduló mell, s az ezzel kapcsolatos meredekebb vagy vízszintesebb testtartás. Kisebb rajzhibák, fénytelen színek.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, csőr, alak, állás, rajz, szín.

Röpkövetelmény: 1 óra hosszidő

Gyűrűméret: 7 mm

Forrás:http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/magyar-allatfajtak/8.html

Címkék: magyar állatfajok.